Az első

Ahogy beszélgettünk scully-nál a választásról, meg a mellényúlásról, eszembe jutott, hogy Zsombornak "barátnője" van:-). Van egy Emma nevű kislány (érdekes, hogy ha lányunk lett volna, nagy valószínűséggel Emma lett volna a neve) a bölcsiben, aki pár hónappal, maximum fél évvel lehet idősebb Zsombornál. Egyik nap hallom a gondozónénitől, hogy a két gyerek teljesen odavan egymásért, együtt játszanak, ugrándoznak, kacarásznak, kuncognak (sic!) és nagyon jól elvannak.

Valamelyik nap végre én is láttam, mi a reakció, ha Zsombor megjelenik, és félelmetes: az Emma odarohan, míg be nem adom Zsombort, addig vigyorog, toporzékol, türelmetlen, amikor aztán ott van a fiam, azonnal körbeugrálták egymást és - figyelem - megölelik egymást. De tényleg! Méghozzá úgy, hogy mivel Zsombor alacsonyabb, azért ő odasimul a kislány mellkasához, meg kell őket zabálni:-D

Mondanom sem kell, hogy ennyi idős korban (2-3 évesen) ez mennyire ritka, ilyenkor még magukban játszanak, csak kerülgetik egymást, de számottevő kommunikáció nincs még köztük. Zsombornak azóta mondogatjuk, hogy mi van az Emmával, he nem akar aludni, akkor megy a szöveg, hogy Emma is alszik, ésatöbbi. Ma megyek be, ott van Emma apukája, olyan korú srác, mint én, nézzük, ahogy a két gyerek megint átöleli egymást. Mondja az apuka, hogy nagyon nem akart Emma bölcsibe menni, mert született egy kistestvére, de amikor azt mondták, hogy gyere, mert Zsombor is ott lesz, máris indult:-). Szóval a trükkök ott is megvannak, amit így hallani rendkívül furcsa. Egy apuka valahol, egy nappaliban úgy kérlel egy kislányt, hogy menjen bölcsibe, hogy a Zsombor nevét használja csaliként, ami működik.

És itt ötlött az eszembe, hogy még az is lehet, hogy nagy barátság lesz, persze az is, hogy oviban már elfelejtik egymást. De miért ez a két gyerek, miért nem más? Ők miért találtak egymásra így? Az ösztönök? Nem tudom, sosem tudom meg.

Amikor megyek el ma reggel, hallom, hogy Emma apukája meséli, mit mond a kislány otthon arról, ahogyan Zsomborral játszanak:

"Futkároztunk, játszottunk, nevetgéltünk, aztán elestem és nem fájt!"

No comment:-).

Hangz

Bodom! Tákk! Bohz! Hrr! Piúiúííí!!!! Vlam! Nye, nye! Flaszk! Vraklon, Vraklon! Skazlaszk, Skazlaszk! Krazek! Tazlik! Tefk! Krefkez! Pity! Hakhnehj! Kanz, Kanz! Skesz, Skesz! Nyikk! Sitenk! Pík, Pík! Dijőáppudip, Váppádáppá, Dijőáppudip! Fzinn, Fzinn! Peőjj! Stok! Vrohorn!!! Bimm! Flocsk...Flask! Krampak, Krampak! Kafug, Kafug! Framzich!! Knee! Klak! Ftump!

Ja, igen...

...azt akartam még mondani, hogy megjelent a Nonstop Mobil második száma. Minden önfényezés nélkül azt kell mondjam, hogy fasza lett. Tényleg: nagyon igényesnek tartom, de nem csak itthoni, hanem úgy egyéb viszonylatban is. Köszi mindenkinek a munkát. Tudom, hogy nehezen ment (nekem is), de ez szerencsére nem látszik a lapon. Mi lesz akkor, ha lazán nyomjuk le?:-)

Tényleg hihetetlen dolog ez. Elkezdel valamit, emberekkel, együtt dolgozva, aztán van valami végeredmény, amire mindenki azt mondja, hogy bazdmeg, qrva jó. Ezért éri meg. Ezért nem mennék el sosem valami igavonó melóba, mert ez ott nincs. Az, hogy alkottál valamit, valamit, amit ha csak 5 ezer ember olvas is, már jó. Sőt. Nagyon jó. Nagyon büszke vagyok magunkra - tényleg! És azt is tudom, hogy egyre jobb lesz, és jelen pillanatban az sem érdekel, hogy tudom, hogy ennek a minőségnek egy Kiskegyed olvasótáborának csak töredéke lesz a tanúja. De az a kevés ember legalább kap valami jót tőlünk. Basszák szájba:-DD

Árnyékokok

Az alkohol valahogy mindig írásra serkent. Fene se érti. Itthon vagyok, faterom házibora üt (dose, ennek elemzésébe inkább nem mennék bele:-), mint egy sóshering, és eszembe jutottak dolgok. Pl. az, hogy mennyira qrva jó zenéket csinál ez a Dj Shadow gyerek. Komolyan. Nem tudom, mi a francért vagyok oda érte annyira, de ahogy meghallom, végem van. Épp most küldtem vmi videót az IO-ra, aminek a zenéje is DJ Shadow. Asszem innen jutott eszembe.

Voltam Media Hungary-n. A Kreatív online főszerkesztőjével beszélgetve arra jutottunk, hogy az egész szakma egy nagy fostalicska, mindenhol a szopás, nyalás téma megy, "normális munkát, elfogadható pénzért" tételt jobb, ha elfelejted. Ez azért elszomorító. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mégis mi a bánatos, vérvörös kukiért csinálom az egészet. Azt ajánlotta, hogy menjek át valami IT-telco cég PR-osztályára, keressek kétszer annyit, amennyit eddig, de az a durva, hogy nem érdekel. Jó lenne, de nem. Mert az alkotás lehetőségének akkor vége van. És én nem akarok hervasztó, unalmas, melót csinálni, Mert most úgy képzelem el. Persze ne legyen igazam.
Maga a konferencia lehetett volna érdekes is, de elmosta az egészet az, hogy mindenki csak azért ment, hogy a networkinget nyomja. Persze, vicces volt, ahogy a Kereszti, meg a Pánczál Andrea ropta az esti buliban, de egyébként semmi extra. Azon kívül persze, hogy pár dologban okosodtam, már, ami a médiákokat illeti, ugye. Megdöbbentő, ez.

Mégvalami: Tótaw egy hisztis fasz, és a faszi kifejezetten unszimpatikussá vált szememben, mert az egyik beszélgetésen szembesítették azzal, amit a blogjában írt. Erre nem válaszolt, hanem fogta magát és kiment a teremből. Béna.

Szal back to Shadow. Ennek a postnak csek egy lehet e vége: Best foot forward...

Kísérlet

Az legutolsó WAN2 egyik összeállítás megihletett, szal asszem kipróbálok valamit. A WAN2 egyébként nekem az egyetlen vállalható zenei lap, főleg, hogy nem is nagyon van más a piacon. Bírom őket, annak ellenére, hogy az NME-t túl sokszor emlegetik, meg van egyfajta elhajlás a brit indie-pop-the névvel kzedődő zenekarok felé, de megbocsájtható, hiszen tényleg rajtuk van most a reflektorfény.

Szóval van egy Top 30 debut album listájuk, ami tele van jónál jobb zenékkel, egy részüket ismerem, meg is van, de sokat még nem sikerült behúzni. Egyébként is régóta tervezem, hogy a régieket végigveszem, meghallgatom, de eddig az új zenék még mindig előrébb valók voltak. Na, majd most...:-)

A terv az, hogy szépen 30-tól visszafelé meghallgatom őket, ide meg jól leírom, hogy hogyan tetszettek. Hosszú folyamat lesz, most látom, de kíváncsi vagyok, hogy egy Sex Pistols-t, vagy a Pink Floyd debüt albumát hogyan fogadom majd. Szétnézek atekintetben is, hogy másnak van-e ilyen összeállítása, és ha van, akkor beépítem.
Ti meg kommentezzetek, meg ilyesmi:-) Az első a Majd megszokod lesz a Belgától:-DD

7vége

Eseményekkel teli hétvégén vagyok túl. A szombat este volt a legnyüzsgősebb, kezdve azzal, hogy elmentünk az LG Shine bulijára, amire nem kellett volna. Vagyis utólag azt mondom, hogy érdekes volt, legalább láttam ilyet, de az esemény, hogy enyhén fogalmazzak, több sebből vérzett.

Helyszín a Club Sensation nevű hely, csili-vili, kristálycsillár, meg plazma kijelzők a falon, lifttel való érkezés, high-tech diszkó. Olyanoknak, akik erre vevők. Elég jól behatárolható, hogy ki ezek, most ne menjünk belée a stílusjegyekbe, esetleg annyi, hogy színezett napszemüveg, tarka póló, ez a fura, hosszított fazonú frizura, tépett farmer, fehér, hegyes orrú bőrcípő. Csajoknál meg a lényeg, hogy kint legyen a lényeg. Itt nem az van, hogy nem bírom őket, csak egyezerűen nem az én világom és amikor nagy koncentrációban találkozok ilyesmivel, akkor az furcsa.

Nade. Sajtáj egy hátsó, szeparált helységben, semmi levegő, minimum 45 fok, légkondi nincs, ha működik is, nem érezni. Mivel elegáns volt a dresscode, sokan öltönyben, én szerencsére nem, szal csak 2 litert izzadok a 4 helyett. Az LG úgy gondolta, hogy "celebekre" bízza a telefon népeszerűsítését, ezért a kimemelt helyen jó pár ismert ember: Oroszlán Szonja, Kokó, Hujber Feri (neki volt egy jó dumája, majd később), a férfi kajak négyes, Cseh Laci, Farkasházi Réka, stb. Az RTL-es nemtommilyen Vanda egy kisebb talkshowt celebrált (haha) a celebekkel, akik magukat is így hívják, ami nekem több mint kínos. Ez életem legbénább, leggagyibb beszélgetése volt. Álvicces kérdések, a sztároktól ehhez képest egész frappáns válaszok, középpontban a telefon: kinek miért tetszik? Jönnek a válaszok, hogy mert csillog, meg tükrös a felület, meg hogy a világóra, meg a modernég ésatöbbi. Ekkor jön Hujber, aki azt fejtegeti, hoyg azért jó a Shine, mert van súlya, ő bírja, ha egy telefont érzi, ha a zsebében van. És hozzáteszi: mellesleg azért is jó, mert ha leejti, akkor nem törik el a kamera.
A háttérsztorit ismerve én felnevettem, de azt látom, hogy süket csönd, mindenki csak néz. Ok, lehet, hogy nem mindenki ismerte az előzményeket, de egy bulvár újságírókkal teli teremben ezt nem annyira hiszem. Szal nekem tetszett, mert a magyar szokással ellentétben a srác nem kussolt, meg játszotta, hogy nem csinált ő semmit, hanem rátett egy lapáttal. Ez elsőre lehet gáz is, de nekem akkor tetszett a dolog.

Végére értünk nagy nehezen az előre megírt kérdések, poénok és válaszok negyed órájának, ami Refelktor magazin stílusa miatt fizikai fájdalmakat okozott. Ekkor mindenki a kajára ugrott, mi meg a piára, mert érkezéskor kaptunk 5000 Ft értékű bónt. A Mojito béna volt, de majdnem kifizetteték velünk egy kolléga italát, mert a szerencsétlen nem kapott bónt, nem tudta, hogy csak azzal lehet fizetni, vagy Ft-tal, szal ott próbáltuk előkeríteni a csajt, hogy kapjon egy kis gyorssergélyt. Kellemetlen volt...

A kaja központi eleme a tepertő (!!) volt, ami nem nagyon értek, de ők tudják. Tök szimpla szalámik, semmi extra, pedig a hely, meg az egész körítés nagyon extra akart lenni. A kajaasztalt nem világították meg, mindenki vakon túrkált, találomra vettük ki, amit tudtunk. Kanalat sem tettek, ezért a salátákat mindenki villával próbálta a tányérjára tenni, kevés sikerrel. Gyorsan elfogyasztottuk Long Island formájában a maradék bónt, és gyorsan távoztunk.

Aztán átmentem Detti bulijába, ami felüdülésként hatott, találkoztam régi haverokkal, jól beittunk, táncoltunk, ajándékoztunk. Az este fénypontja, amikor Sasa teli torokból üvölti közvetlenül a fülembe, hogy miért szarok a mobiltelefonok, mert amelyik jól néz ki, az lemerül gyorsan, amelyik meg nem néz ki jó, az azért szar:-D Teljesen kész volt, állkapcsom fájt a röhögéstől a végén:-)
Későn értem haza, vasárnap szenvedős, apósommal szerelgettünk a lakásba, délben a mélypont, mert ciki lett volna elvonulni aludni:-)

Estére fogad Miki levele az IOn-n, de aztán örültem, hogy nem úgy alakult, ahogy ő akarta. És így én is nyugodtabban ájultam ágyba...

Soundcatcher

Még egy gondolat, aztán tényleg húzok a vérbe írni:-)

Szal a Vajollal dumáltuk múltkor azt, hogy mennyire megváltozott a hozzállásunk a zenehallgatáshoz. Mert mi volt régen? Megvetted pízé' a kazettát, később CD-t, megbecsülted, agyonhallgattad, még akkor is, ha nem volt annyira jó választás. Vagy eleve jól körbejárta az ember, hogy mit vesz. Meg nem vásárolt agyba-főbe, mert nem volt rá annyi pénze. Nyilván mindenkinek voltak szénné karcolt kazettái, lemezei. Emlékszem a Nirvana Nevermind albumra, vagy az FNM Angel Dust-ra, amik úgy néztek ki, mintha egy tank végigment volna rajtuk, pedig csak sokat hallgattam őket:-)
Most meg mi van: azt hallgatsz, amit akarsz. Annyiszor, ahányszor akarod. Jönnek javaslatok, kritikák, írások, albumokról, zenékről, bakker, egy kedvenc megint kiadott egy lemezt, gyorsan leszedem, meghallgatom, de már jön a másik azt is, azt is. Elveszik a lényeg, futtában, meló alatt végigpörgeti az ember, és ha nem valami gigászian jó a cucc, megy a kukába. Azért ez gáz. És mégsem tudom másképp. Mert kell az infó, és mert könnyen hozzáférek. Persze vannak lemezek, amiket megveszek. Főleg magyarokat. De a nagy kedvenceket is, mert azokra áldozok, de mégsem találok igazán jó zenéket. És ekkor ötlik fel a kérdés: lehet, azért nem, mert egyszerűen nem adok nekik elég időt? Lehet, hogy a Kosheen az évszázad lemezét csinálta meg a Damage-dzsel, csak én nem vettem észre? (Ok, ez mondjuk nem valószínű, de értitek a lényeget...)
Ez így nagyon nem jó, ezért gyakran visszanyúlok a régiekhez, mert azokról tudom, hogy jók. Most kezdem megérteni, hogy miért válik az ember idővel szentimentálissá:-D

Dolgoznom kéne

De nincs sok kedvem. Nem szeretek pillanatnyi hangulattól vezérelve postolni, mert utólag olvasva olyan idegennek, furcsának tűnik. De ettől függetlenül jó is, mert olyankor az ember kiadja, ami benne van ("Kiadja a sütit, amit bevett.":-D). És ilyenkor, már amikor nincs kedvem dolgozni, pötyögöm le ide-oda a legtöbb karaktert, amiből egy cikk mér régen összeállt volna. De asszem az engem olvasók egy része ezt jól ismeri:-)

Van egy laptop: sztem szart sem ér, alig szagoltam hozzá, de azt látom, hogy micsoda. Egy szélesképrnyős, béna anyagokból összerakott, gyenge videókártyás parasztvakítás. Nehéz nekikezdeni. Semmi érzelmi kötődés, borzasztó. A másik szintén laptop, de az már könnyebb lesz, talán, nem olyan béna a cucc. Illetve van az N95, ami meg okés, de azt hagyom a legvégére csemegének:-)

Pont az Évának mondtam valamelyik nap, hogy ez azért nem olyan könnyű. Ez nem olyan meló, hogy nekiülök, lenyomom oszt csókolom. A szöveg az enyém, én alakítom, szülöm tulajdonképp. Qrva fontos, hogy hangulatba hozzam rá magam, hogy legyen elég infóm, hogy folyamatosan tudjam írni. Hogy a cím üljön, hogy legyen gördülékeny. Nem vagyok egy szupertehetség az írásban, inkább tisztességesen meg tudom csinálni, semmi több. De azt akkor tényleg jól akarom megcsinálni. Szal ezért olyan nehéz nekikezdeni, mert vajúdással kezdődik és az annyira tud fájni:-D

Hanyag, hanyag...

Na, mivel le lettem hanyagozva, ezért azért is írok ide valamit, mert ez így nem mehet továb:-)
Szal voltam Benkó Dixieland Band koncerten, urasan, páholyból, sörözve, borozva, kajálgatva. Tök jó volt, egyrészt mert fillérembe nem került, másrészt a zenei élmény is nagyon okés volt. Erről a stílusról mindig a Benkó vöröslő feje rémlett, ahogy fújja a klarinétot, meg az, hogy tetszik. És tényleg jó, vidám, felszabadult, táncra perdítő. Nagyon sokan voltak, és a koncert érzet is megvolt, mert amikor az a pár ezer ember elkezdett zajongani, attól azért feláll az ember hátán a szőr.

De a legkellemesebb része az estének mégis az volt, amikor a pincér arra a kérdésre, hogy mit lehet inni, a következőt mondta: "Akármit!" :-D