Fel, forgató, könyv

Elenyésző számú filmet tudok mostanában megnézni, de egyik este végre sikerült. A választás a Felforgatókönyvre esett, mert jókat hallottam róla. Will Ferrell nem taplózik, hanem egy hótt unalmas, befordult, beszürkült adóellenőrt játszik? Sztem ez önmagában érdekes:-)

De az is, hogy a takkra ugyanolyan napjait megforgatja az az aprócska, ám igen idegesítő tény, hogy valaki, egy női hang, időnként kommentálja, narrálja, hogy mit csinál a szerencsétlen. Marha jó ötlet! A dolog akkor válik gázossá (mert ez a: fejemben beszél egy nő és választékosan elmondja, hogyan mosom meg a fogam és milyen csomóval kötöm meg a nyakkendőm, persze idegesítő, de akár mókás is lehet), amikor benyögi a hang, hogy hősünk hamarosan meghal.

Ekkor elkezd nyomozni a faszi, a pszichomókus csak annyit tud mondani, hogy skizofrénia, de nyilván ez kevés az üdvösséghez, mert bárcsak skizofrénia lenne. Elmegy egy irodalom profhoz (Dustin Hoffman), akivek kiderítik, ki lehet a hang tulajdonosa, hiszen elsőnek megállapítják, csak az lehet, hogy Harold Crick (Ferrell) fejében egy készülő könyv narratívája szólal meg. Most már csak azt kell eldönteni, tragédia, vagy komédia lesz belőle.

A nyomozás, rohangálás közben a beposhadt, barátok nélküli adőellenőr megismerkedik egy csajjal (nyilván:-), kivirul, gitározik, aztán ahogyan kell, mennek a dolgok a végkifejlet felé.

Könnyed, szórakoztató, gondolatébresztő, szal olyan, ami ritka egy filmnél manapság. A narratívos részeket elmés, ügyes aninmációk követik, dosénak bejönne:-) Ja, meg van egy klassz tetkó is (Maggie Gyllenhaal viseli) - ha másért nem, azért érdemes:-)

Angst

Egyszer kezembe akadt ez a könyv a boltban, beleolvastam és tök szimpatikus volt a téma. Meg is vettem a bátyámnak, aztán ahogy lehetett, kölcsön kértem tőle.

Mai sztori, a mai Budapesten játszódik, egy író srácról szól, aki a haverjával képregény alkotásba fognak. Qrva sikeresek lesznek vele egy nagy kiadónál, aztán megy a levesbe az egész, barátságostul, mindenestül. Tudom, hogy így nem tűnik nagy cuccnak a könyv, de azért vannak benne érdekes gondolatok.

Szerintem irodalmilag nem kiemelkedő, viszont hangulatfestésben nagyon ott van a srác, akit egyébként a Kimnowak nevű együttesből lehet ismerni, én legalábbis onnan ismerem. Basszeros. A pesti hangulatok, szagok, hangok, képek, villanások, éjszakák, nappalok, a szürkeség, de itt-ott felvillanó tarkaság, vagyis minden benne van, ami ma ezt a várost jellemzi. Keveri a könyvben a valós helyszíneket kitaláltakkal, amitől kap egy kis szürreális gellert az egész, de időközben mégis helyre kerülsz, hogy jé, tudom ez hol van.

Látszik, hogy zenész az író, mert sok zenei utalás, mini elemzés van a szövegben, sőt, az egyik szereplő maga is Dj. A mondanivaló pedig: megfogott, hiszen magam is alkotó melóból élek, ezért engem is foglalkoztat az eladom kilóra magam, beállok a sorba és jobb esetben meggazdagszom, vagy megyek a magam feje után, megvalósítom önmagam és felkopik az állam, illetve senki nem tudja meg, milyen jó dolgokra vagyok képes. Persze, a kettő között lenne az üdvözítő megoldás, amit ha valaki megtalál, legyen szíves szólni.

A képregény alkotási folyamat bemutatását sztem túlzásba vitték, nagyon hosszú, unalmas, főleg annak tükrében, hogy a későbbiekben nem lesz akkora jelentősége az egésznek. A barátság megszakadását is fájdalmasan kurtán elintézi, ami az életben is gyakran így van, na, de azért ez mégiscsak egy könyv:-) Szal több helyen panelekből összerakottnak, ötletmorzsák egységesítésének érzem a könyvet, de mégis működik, főleg akkor, amikor bejön a basszunk ki a rendszerrel vonal.

Tetszett, a vége rendkívül nyomasztó, de nem kell ezen meglepődni, hiszen ez a város, ahol élünk, doglozunk, szeretünk, szintén rohadtul nyomasztó tud lenni. Csak van, aki ezt meg is írja:-)