Szenvedős 7vége

A lövés egészen jól sikerült a végére, de már akkor is fájt a torkom. Aludtam vagy délig, aztán mivel magam voltam otthon, igazából semmi értelmeset nem csináltam. Csak jöttem-mentem a lakásban, ebédeltem, végigjátszotrtam végra a God of War II-t, pakolgattam, tettem, vettem, és hirtelen este lett. Kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel: a bőröm sajgott, szédültem, könnyen kifulladtam - ha beteg készülök lenni, akkor ezek az előjelek. Na, mondom, király, költözés utáni állapotban semmi gógyszerem, de még teám sincs, lemenni a boltba felejtős, megmozdulni is alig bírtam. Találtam egyetlen tasak Coldrexet, betoltam, plusz egy fájdalomcsillapítót, mert hasogatott a fejem is.

Így elnyomorogtam magamban, aztán lefeküdtem, és elkezdtem izzadni, mintha a szaunában lettem volna. Éva olyan hajnali 2-kor jöt haza a céges raftingból, akkor már nem voltam olyan szarul, reggelre meg nagyjából helyre is jöttem.

Másnap húzós volt: jöt a festő srác befejezni a szobákat, de csak 11-re ért oda, közben elkezdtük a maradék ruhahalmokat feldolgozni, bepakolni a szekrénybe. Ez legalább 5 tonna ruhanemű volt, isten bizony:-)

Közben anyukámék jöttek, hozták Zsombit, aztán elmentek, mi meg ott maradtunk a kupiban, álmos gyerekkel, ruhakupac, bútorok tetején egy félig kész konyhával. Na, elmentünk játszótérre, addig sem legyünk útban. Készpénzünk közben valahogy elfogyott, úgy szedtük össze a vacsorára való pénzt. Megettük a pizzákat, gyereket elkezdtük fürdetni, de közben valahogy nem voltam igazán jól még. A srác lassan, de haladt a festéssel, de annyira mégsem, hogy végre be tudjuk rakni az ágyat a hálóba, Szal maradt továbbra is a matracon alvás a nappaliban.

Zoli befejezte a festést, a végén már én segítettem leszedni a takarásokat, felsöpörtem, takarítottam, pakoltam - ekkor már 10 óra múlt, alig voltam fáradt. Na, kérdem, akkor mondjon egy összeget, mennyi a festés, de nincs készpénzünk, szal majd rendezzük, ha Ceglédre megyünk (srác Éva unokatestvére). Erre mondja, hogy akkor legalább a vonatjegyre valót adjuk oda, mart egy fillér sincs nála. Na, bakker, mondom ez király. Jó, mennyi az annyi. Nagy nehezen kinyögte, hogy 15 ezer (ami qrva kevés, és halál jó arc, hogy ennyiért csinált meg egy konyhát és egy kis hálót). Ok, akkor tűz a nyugatihoz, Raiffeisen automata, leveszek pénzt és már akkor elhatároztam, hogy 20-at fog kapni. Persze ATM baszik működni, közben a vonatindulásig van szűk 10 percünk. Azonal kocsiba, Oktogon, felveszem a pénzt, pörgés vissza az állomásra, kiugrik, talán elérte a vonatot.

Hazamegyek, gyerek közben alszik. Bedőlök a kádba egy pohár Bacardival, Éva közben felmos, ami még kimaradt.

Ma reggel halál a köbön: a gyerek hisztis, semmihez sincs kedve, ami azt illeti, nekem sem, és ez a kettő együtt nem jó elegy. Sírás a vége, kivonulok a konyhába (mert ezt már lehet végre:-)), valahogy összeszedjük a kölköt és 9 helyett majd' 10-re érek be az oviba vele. Évának vissza a kocsit, majd beérek nagynehezen...Hahhhhh...

És még csak most kezdődik a hét :-D