Szomszéd ápdét

Tegnap megyek fel a lépcsőházban, előttem lépdel fel a csóka, akivel tegnap a balhé volt. Szerencsére nem sunnyogott, hanem elkezdtünk dumálni, kicsit mosolyogva, hogy ami tegnap volt, nyilván nemnormális helyzet volt. Mondtam, hogy sajnálom, de egyben azt is mondtam neki, hogy ez egy gyerek, aki sír, és sírni is fog, szal ezzel számolni kell. Ilyen jellegű hiszti pedig nem valószínű, hogy lesz...
Kiemelte a csóka azt is, hogy ő festő-mázoló, de amellett is sok egyéb melója is van, szal neki kell a pihenés, mert munka közben ott kell lennie agyban :-D. És persze, így van ez mindenkivel, de ezen is mosolyogtam, bár csak belül.

Felfogta, mondta már érti, hogy új a hely, de tegnap ez nem jutott át hozzá, ami az ordibálás miatt nem is csoda. Végül be is mutatkoztam neki és megállapítottuk, hogy nem volt egy szerencsés első találkozás. Szal oké a dolog, úgy tűnik...(közben anyuka is befutott, együtt élnek, khm, na mindegy, ez is vicces)

Amit nem írtam meg az az volt, hogy a vita közben a csávó azt ordítozta még, hogy: "És felettünk bazdmeg hegedülnek is, érted, HEGEDÜLNEK, meg trombitálnak, érted bazdmeg, TROMBITÁLNAAAAK!!"

És ez volt az a pillanat, amikor elröhögtem magam, hogy ilyen nincs! :-)