Együttérzés

Van itt a munkahelytől nem olyan messze egy kis büfé, ahol szendvicset, meg kávét lehet kapni. A KV alapfelszereltség reggel, munkába menet, és ez a hely az egyik lehetséges beszerzési forrás. Nem is csinálnak rossz kávét, az árak is rendben vannak, de a kiszolgálás...
Biztos vágja mindenki ezt a típust: idősebb (60 körül - most lehet, hogy halálra sértem) hölgy, profi sminkkel, nyakba akasztó a szemüvegen, tulajdonképpen anyám korabeli. És az elmaradhatatlan világfájdalom az arcán. Nulla mosoly, mindig ez a sértettség, meg nem értettség, vagy az isten tudja mi a franc.
Ezért kezdtem is nem szeretni odajárni, mert amikor kávét (bármit) veszek, a nincs nagyon kedvem egy savanyú arcot nézni, amitől még az addigi életkedvem is azonnal elpárolog.
Aztán ismét benéztem az elmúlt hetekben, de láttam, semmi sem változott. Pedig köszöntem mindig, udvarias voltam, ahogy kell. Pár alkalommal ezelőtt a néni a szokásosnál is morcosabb volt, és nem álltam meg, hogy megkérdezzem: kiskezitcsókolom, mi a probléma? És akkor beindult a gépezet: "hogy az a mocskos szemét, amelyik elvitte a ládát, mert itt volt az ajtó előtt és volt pofája hozzányúlni és akkor most itt rohangálhatok, hogy hol van, de már tudom is, ki lehet az, hogy mit fog tőlem kapni!"
Aztaqrva, mondtam ott és tovább kérdezősködtem, mire a néni hálás szemmel minden panaszát elsorolta, megtisztult, én meg mehettem a kávémmal. Következő alkalommal nem sokat javult a helyzet, és megint valami gond volt. Láttam, hogy kézzel állítja ki a blokkokat a kávék után és most már kérdés nélkül mondta, hogy: "mert a hülye pénztárgépnek is most kell elromolnia, és nézze meg, kézzel kell itt szerencsétlenkednem, a szervizest nem értem el reggel, mert ezek csak 10-től szíveskednek munkába állni és mire elértem, már csak délutánra tudtam elhívni, addig meg ezt kell csinálnom!"
Tettem még néhány együtt érző kérdést és máris aranyoskám, kedveském lettem neki, csacsogtunk, és nagy egyetértésben búcsúztunk. Asszem (megint) elkezdek oda járni :-)
(Kép: Cezanne - The Woman With a Coffee Pot)
2 Comments:
Király vagy! Azt hiszem, ennyi az egész. Talán volt is valami film anno Kevin Spaceyvel. Szóval, igen. FIgyelni kell egymásra. Ennyi az egész. Persze, amikor mindenki magával van elfoglalva (mert sajnos van miért), akkor ez az "ennyi", elég soknak tűnhet.
OK, volt már olyan, hogy egy néninek segíteni akartam levenni a csomagját a HÉV-ről, de úgy leüvöltött, hogy csak néztem. Persze, ő valószínűleg az OPNI bezárása miatt közlekedhetett csak emberek között...
idonkent en is felajanlom a segitsegem, de mindig olyan nezeseket kapok, hogy "noormalis ez?" :) pl. babakocsi felcipelese az aluljarobol.. (persze ez valahol logikus is, mert alapbol tomeggyilkosnak nezek ki, biztos valami rosszat akarok)
Nade, a tortenet nagyon szep es legtobbszor tenyleg csak ennyi kell. Jol csinaltad!:)
En a paragep ismeroseimet probalom nyugtatgatni, majdnem napi szinten es idonkent latom is rajtuk, hogy jol esik nekik :)
Megjegyzés küldése
<< Home