7vége

Eseményekkel teli hétvégén vagyok túl. A szombat este volt a legnyüzsgősebb, kezdve azzal, hogy elmentünk az LG Shine bulijára, amire nem kellett volna. Vagyis utólag azt mondom, hogy érdekes volt, legalább láttam ilyet, de az esemény, hogy enyhén fogalmazzak, több sebből vérzett.

Helyszín a Club Sensation nevű hely, csili-vili, kristálycsillár, meg plazma kijelzők a falon, lifttel való érkezés, high-tech diszkó. Olyanoknak, akik erre vevők. Elég jól behatárolható, hogy ki ezek, most ne menjünk belée a stílusjegyekbe, esetleg annyi, hogy színezett napszemüveg, tarka póló, ez a fura, hosszított fazonú frizura, tépett farmer, fehér, hegyes orrú bőrcípő. Csajoknál meg a lényeg, hogy kint legyen a lényeg. Itt nem az van, hogy nem bírom őket, csak egyezerűen nem az én világom és amikor nagy koncentrációban találkozok ilyesmivel, akkor az furcsa.

Nade. Sajtáj egy hátsó, szeparált helységben, semmi levegő, minimum 45 fok, légkondi nincs, ha működik is, nem érezni. Mivel elegáns volt a dresscode, sokan öltönyben, én szerencsére nem, szal csak 2 litert izzadok a 4 helyett. Az LG úgy gondolta, hogy "celebekre" bízza a telefon népeszerűsítését, ezért a kimemelt helyen jó pár ismert ember: Oroszlán Szonja, Kokó, Hujber Feri (neki volt egy jó dumája, majd később), a férfi kajak négyes, Cseh Laci, Farkasházi Réka, stb. Az RTL-es nemtommilyen Vanda egy kisebb talkshowt celebrált (haha) a celebekkel, akik magukat is így hívják, ami nekem több mint kínos. Ez életem legbénább, leggagyibb beszélgetése volt. Álvicces kérdések, a sztároktól ehhez képest egész frappáns válaszok, középpontban a telefon: kinek miért tetszik? Jönnek a válaszok, hogy mert csillog, meg tükrös a felület, meg hogy a világóra, meg a modernég ésatöbbi. Ekkor jön Hujber, aki azt fejtegeti, hoyg azért jó a Shine, mert van súlya, ő bírja, ha egy telefont érzi, ha a zsebében van. És hozzáteszi: mellesleg azért is jó, mert ha leejti, akkor nem törik el a kamera.
A háttérsztorit ismerve én felnevettem, de azt látom, hogy süket csönd, mindenki csak néz. Ok, lehet, hogy nem mindenki ismerte az előzményeket, de egy bulvár újságírókkal teli teremben ezt nem annyira hiszem. Szal nekem tetszett, mert a magyar szokással ellentétben a srác nem kussolt, meg játszotta, hogy nem csinált ő semmit, hanem rátett egy lapáttal. Ez elsőre lehet gáz is, de nekem akkor tetszett a dolog.

Végére értünk nagy nehezen az előre megírt kérdések, poénok és válaszok negyed órájának, ami Refelktor magazin stílusa miatt fizikai fájdalmakat okozott. Ekkor mindenki a kajára ugrott, mi meg a piára, mert érkezéskor kaptunk 5000 Ft értékű bónt. A Mojito béna volt, de majdnem kifizetteték velünk egy kolléga italát, mert a szerencsétlen nem kapott bónt, nem tudta, hogy csak azzal lehet fizetni, vagy Ft-tal, szal ott próbáltuk előkeríteni a csajt, hogy kapjon egy kis gyorssergélyt. Kellemetlen volt...

A kaja központi eleme a tepertő (!!) volt, ami nem nagyon értek, de ők tudják. Tök szimpla szalámik, semmi extra, pedig a hely, meg az egész körítés nagyon extra akart lenni. A kajaasztalt nem világították meg, mindenki vakon túrkált, találomra vettük ki, amit tudtunk. Kanalat sem tettek, ezért a salátákat mindenki villával próbálta a tányérjára tenni, kevés sikerrel. Gyorsan elfogyasztottuk Long Island formájában a maradék bónt, és gyorsan távoztunk.

Aztán átmentem Detti bulijába, ami felüdülésként hatott, találkoztam régi haverokkal, jól beittunk, táncoltunk, ajándékoztunk. Az este fénypontja, amikor Sasa teli torokból üvölti közvetlenül a fülembe, hogy miért szarok a mobiltelefonok, mert amelyik jól néz ki, az lemerül gyorsan, amelyik meg nem néz ki jó, az azért szar:-D Teljesen kész volt, állkapcsom fájt a röhögéstől a végén:-)
Későn értem haza, vasárnap szenvedős, apósommal szerelgettünk a lakásba, délben a mélypont, mert ciki lett volna elvonulni aludni:-)

Estére fogad Miki levele az IOn-n, de aztán örültem, hogy nem úgy alakult, ahogy ő akarta. És így én is nyugodtabban ájultam ágyba...