Para

Megvolt az első komolyabb para gyerekügyben, ami elsőre inkább viccesnek hat, de ha jobban belegondolok, azért durva.

Évával egyik reggel mindketten bementünk a fürdőszobába, amelyik az egyetlen olyan helység a lakásban, aminek van ajtaja, s így kulcs is van hozzá. Korábban, valamelyik héten volt egy nagyobb hiszti és oda csuktuk be szerencsétlen Zsombort, mert hát ilyenkor kell egy kis elszigetelés, hogy lehiggadjon. Mivel kilinccsel simán kinyitja az ajtókat, kívülről rázártuk.

Ebből már sejthetitek mi történt: Évával bementünk, dumáltunk, majd a gyerek kívülről ránkcsukta az ajtót, aztán meg szépen kulcsra is zárta!:-D

Egen. Jó, mi?

Amikor próbáltam kinyitni, hirtelen végigfutott minden, hogy vajon miként lehet ebből a szituból szabadulni. Mert ok, hogy be tudja zárni, de semmi garancia arra, hogy egy két és fél éves ki is nyitja, főleg felszólításra:-). Az ajtó befelé nyílik, szal a berúgás kizárva, harmadik emelet, ezért az ablak sem játszik, úgyhogy marad a meggyőzés. Ajtón keresztül.

Éva először (érthető módon) kissé idegesen mondta neki, hogy azonnal nyissa ki, de ez persze hatástalan volt. Akkor én próbálkoztam és elkezdtem vele játszani, mert az ajtón van két aprócska tejüveg. Tenyerünkkel hülyültünk, meg dumáltunk, közben a gerek mondoigatta, hogy miért nem jövünk ki, meg nyissuk ki:-D.

Aztán az jött, hogy na, ki tudod nyitni? Elég ügyes vagy? Stb... Forgatta ő a kulcsot a zárban, de rossz irányba, amire akkor jöttem rá, ahogy belenéztem a kulcslyukba. Úgyhogy mondtam neki, hogy az ellenkező irányba próbálja meg. És lám - el is fordította, én meg azonnal kinyitottam. Szal megmenekülktünk, jól megdicsértük a Zsombit, a kulcsot meg azonnal elrejtettük.

Egyébként később rájöttem, hogy ha az egyik kis ablakot kiütöm, ami a kilincs magasságában volt, akkor kinyúlva, elméletileg ki lehetett volna nyitni belülről.

Na, persze, azért jobban örülök ennek a békésebb megoldásnak:-). Izgi ez a gyerek dolog:-D.