Múlt szombaton megtettük, amit megkövetelt a haza. A Kuplungban végigálltuk (sőt, Mátééknak köszönhetően nem is kellett az egészet) a sort, és kaptunk saját Grafit rajzot a Napirajz kötetünkbe. A srácnak hatalmas respekt, nem is értem, hogyan tudta reggelig kibírni rajzolással.
Ami kiderült: Grafit zseniális rajzoló, hiszen még az én laikus szememmel is egyértelműnek tűnt, hogy nem emberi, ahogy percek alatt egy komplett jelenetet odacsavar a lapra. De ezen kívül elképesztő humorérzék és kreativitás is ott van, mert minden hülye ötletet meg tudott valósítani, méghozzá úgy, hogy (nem túlzok) pár másodpercet gondolkodott csak a megoldáson. Aztán nekikezdett és nem közben gondolta ki, hanem már akkor tudta, mi lesz a végeredmény.
Amit nem értek: mi motiválta a srácot, hogy ezt csinálta? Hogy ezt a fizikailag is ultrakemény dolgot végig tudta nyomni. Ok, a könyvet értékesítették közben, de mondjuk ezért már mégiscsak kell pénzt kérni, máshogyan nem megy. Imádja, amit csinál, ez egyértelmű, talén megszállott is. Magam is csak azért tudtam végigállni azt a 5 óra hosszát, mert láttam, hogy ő játszva (persze ahhoz képest, hogy neki rajzolnia is kellett:-) kibírja.
Amit én kértem: majdnem az asztalig nem tudtam, milyen rajzot kérek magamnak, aztán szinte azonnal egyértelmű lett, hogy személyes kell legyen, akarom magam látni rajta. Azóta ahányszor megnézem, csak vigyorgok, mint egy idióta:-)
Ami miatt szeretjük: ott volt egy régi ismerősöm is, akivel azt fejtegettük, hogy mégis miért szeretik az emberek ennyira a rajzait. Asszem valami olyasmi jött ki, hogy mert annyira, de _annyira_ tudja, érti, és jól látja (végül meg lerajzolja), hogy milyenek vagyunk mi magyarok, sőt, általában emberek. Látjuk magunkat a rajzokban, a dumákat, a karaktereket, nem egy sci-fi, vagy egy újabb dimenzió, hanem ez a mi életünk.
E!
