Nem akarok kiszolgálni!

A Photo Hall-al eddig nem volt különösebb bajom, de ma igencsak felhúztak. Pontosabban nem is a bolt maga, hanem annak az I. Mammutban lévő üzletének életunt eladója. Már amikor bementem egy ismerősömmel, hogy MP3-lejátszó ügyben szétnézzünk, látszott, hogy a pénztár mögött gubbasztó srác mindent akar, csak nem dolgozni. Plusz a háttérben, az egyik mikro-hifin életerős hangerőn ügyfélriasztóként a Pearl Jam zúzott, ami egy idő után baromi idegesítő, hiszen emelt hangerővel kell beszélni mindenkivel.

Előadtuk, mi járatban, két modell érdekel bennünket, meg szeretnénk nézni – valamint abból van-e, ami a vitrinben van. Kezdésnek kaptunk egy „ha ott van a vitrinben a doboz, akkor nyilván van” felütést, amiből máris sejtettem, hogy problémáink lesznek. Kivette, kibontottuk, megnéztük, régi modell, nem is tetszett annyira. Kérdezzük, hogy FM-rádió funkció van-e benne, de nem kapunk választ, csak annyit, hogy az árcédulán rajta van minden infó. Hm, talán azért lehetne segítőkészebb is. Próbálom bekapcsolni, de mondja, hogy ez két éves modell, tuti nem tudom bekapcsolni, le van merülve. Jó. Akkor nézzük a másikat, drágább, de többet tud, viszont árcédulán szinte 0 infó (később rájövünk, hogy a kisebb kapacitású modell céduláján minden ott van, de ezt az eladó nem próbálja felderíteni, meg úgy általában, nem annyira próbál infókkal elárasztani bennünket). Kérdem, hogy gyanús nekem, hogy csak ennyit tud – vállvonogatás a válasz. Kibont, megnéz, ismét próbálom bekapcsolni, nem megy, nincs töltve, noha idei modell. Ezt szóvá teszem, mindegy, nem érdekes.

Közben, míg mi tanakodunk, több vásárló próbálkozik ezzel-azzal, mondjuk venni valamit, de hősünk mindenkit oszt ezerrel: Van abból a kazettából a polcon? Ha látja a polcon, akkor nyilván van! (kedves) Úgy látszik, ez egy igazi toposz esetében. Amikor a második modellt próbálja visszacsomagolni, egy vevő mer valamit kérdezni, amire az a válasz jön, hogy akkor is becsomagolom ezt, ha 10-en is meg akarják akadályozni. ??? Mi van? Közben nem bírom tovább, odalépek és lehalkítom a Pearl Jam-et, mert nem lehet bírni.

Ekkor jön a végső konfrontáció: szeretnénk a második modellt is bekapcsolva látni. Azt nem lehet, mert nem tudom, hova bedugni. Szétnézek a boltban, ahol minimum 50 db (jó, ha annyi nem is, 20 biztosan) elektronikai termék üzemel egyszerre. Látja ő is, hogy ez nem nem annyira ügyes próbálkozás, ezért jön az, hogy nem lehet, mert akkor nem tudja újként eladni. Erre én: de mi meg szeretnénk venni 35 ezr Ft-ért valamit, nyilván látni szeretném, hogy működik-e-milyen a menüje, kezelhetősége, stb. Nem lehet, mert 5 percet ő nem tölt rá az akksira, mert akkor már nem új és egyébként is össze fog karcolódni. Mondom: attól miért karcolódna össze, hogy bedugjuk és bekapcsoljuk. De az 5 perc rátöltés. És akkor nem új. Már.

Hm, vagyis azt akarod mondani, hogy nincs arra lehetőség, hogy bekapcsoljuk? Mi szabályozza ezt? Mi alapján mondod? (ere nincs normál válasz) Miért, te szeretnéd, ha egy már használt terméket kellene megvenned?- kérdi. Nem, én azt szeretném, hogy bekapcsolva lássam a terméket, amit megvenni készülök. És feltételezem, hogy egy ilyen boltban van ún. bemutató példány, ami manapság talán elvárható. De itt nincs és nem lehet bekapcsolni, akkor se nem.

Ekkor szégyen szemre feladjuk, jövünk az ismert: „akkor nem itt költjük el a pénzünket, viszlát” formulával és kislattyogunk. Ő rezzenéstelen szemmel fogadja, nyilván, újabb csatát nyert, megint nem adott el valamit, amit mi, ha bekapcsolhatjuk, és működik, 100 %, hogy megvettük volna. Ő ezt nem látta, nyilván, nem is akarta. Csak annyit akart, hogy ne csesztessék már az eladók kérdésekkel, hallgathassa a Pearl Jam-et, és hagyják őt békén. Nem is fogjuk többet zavarni…

Street fest

Pénteken meglepve olvastam az Exitben, hogy a Hajós utcában egész napos fesztivált szerveznek olyan fellépőkkel, mint Dj Bootsie, Mystery Gang, Bankos-Norba-NKS, The Moog és Belga. Azonnal leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy kinézzek, de ugye hétvége, család, ennek ellenére - mivel esőre állt az idő - mégis ki tudtunk szaladni családostul, hogy milyen az egész.

Végigsétáltunk egészen a Noiret-ig, oda építették ugyanis a színpadot, ahol épp a Mystery Gang nyomta a saját rockabilly, ska, rokenroll izéjét. Igazi bugi zene, ott rugóztunk rá, tök jó volt, bár nem nagyon mentünk közel, mert a gyereknek a hangerő kemény lett volna. Visszafelé árusokat láttunk, volt Hello Kitty, HipHop Wear, cipőfestés, hangszerárulda, meg ilyesmi. Nagyon klassz, nem erőlködős hangulata volt, vagyis az, amikor az érződik, hogy akkor itt bazzeg minél többb árut kell eladnom, mert eddig szarul ment ebben a hónapban. De az emberek is lazán jöttek-mentek, sörök a kézben, üldögélés, teljesen okés.

A Hajós utca tök alkalmas erre egyébként, mert ugye sok kiülős hely van már, de az utca nagyrésze még mindig lakatlan (mármint boltilag, kocsmailag), ezért itt-ott több éves, elhagyott üzletportálokat látni, ami hangulatos. Nyilván a szervezőknek az is céljuk volt, hogy az utcát fellendítsék, de nekem ez az utcai és persze ingyenes koncertek nagyon bejönnek, hiszen mégiscsak az utcákat járjuk, ezek alkotják a várost, miért ne lehetne ott bulizni. Ehhez képest el tudom képzelni, hogy a vélhetően idős korosztályból kikerülő lakosok mit szólhattak, de azt is hozzá kell tenni, hogy 3/4 10-kor szigorúan vége volt a Belga koncertnek.

Szal hazajöttünk, esteledett, én meg addig feszengtem, míg elbocsátást nyertem, hogy megnézzem a The Moog-ot (kíváncsi voltam rájuk, mert annyi helyen írtak már róluk) és a Belgát, akiket még sosem sikerült élőben elkapni. Szal tűz ki, de hallom közeledve, hogy ez tuti nem a Moog, mert izmos basszus alapok hömpölyögtek végig az utcán, azaz ezek csak a Bankosék lehetnek. Így is volt, gondolom az eső miatt (ami akkor zúdult le, miután mi a délutáni rövid séta után hazaértünk) átvariálták a programot, ezért bólogatva vettem egy sört, beálltam egy helyre és élveztem a show-t. Szétvigyorogtam az agyam: jó szövegek, iszonyatosan pontos, trükkös, de főleg ötletes alapok, jó buli volt. És vicc, hogy ez alatt alig voltak, az utca megtelt a színpad előtt ugyan, de nem volt vészes. Mivel tudtsm, hogy 10-kor ennek vége, én meg kimentem olyan 8 körül, meg sem próbáltam hívni bárkit is, esélytelen lett volna, illetve néha én magamban is szívesen elvagyok:-)

Aztán jött a Belga, akik végigökörködték azt a max 5 számot, amit leadtak: Az a baj, Zsolti a béka, Nemzeti Hip-Hop, Szerelmes vagyok, Gyere kislány, gyere, Egy-két-há és a Gyaloglás vége volt nagyjából a lista, ami mégis 7 track. Nem baj, nekem kevesebbnek tűnt:-)
Remek volt látni, ahogy a "kiteszem a cicit a pushupba, olyan 40 körül vagyok, de jól választok 50-es, őszülő, bajszos, valszeg sokat kereső faszit" nőci nevetgélve nyomta a Gyere, kislány gyere címűre, mert ugye, "jaj apukám ezt ismerjük a rádióból, milyen vicces ez a feldogozás" attitűd bejáccik. Aztán az Egy-két-há refrénjén eleinte mosolygott, aztán a gombás csöcsét résznél döbbent arccal állt, majd a nyalom a macska fosnál már tanácstalanul nézelődött, hogy akkor most hol romlott el valami. Ezért már megérte elmenni:-DD

Szal jó volt az egész, 10-kor otthon voltam és arra gondoltam, hogy több ilyen kéne. Mert amikor Londonban évekkel ezelőtt ez egyik városrész utcai karneváljába belekavarodtunk és azt vettük észra, hogy 10 percen belül valamai jamaikai sound-system mc-jére nyomjuk a szemerkélő esőben, sosem gondoltam volna, hogy bármi ehhez kicsit is hasonlító lesz nálunk. És lett, noha még van hova fejlődnie:-)