Kosár, jó

Az új melóhelyen a (nekem) új kolléga mondta, hogy jár haverokkal, ismerősökkel kosarazni. Vérszemet kaptam, mert nagyon-nagyon hiányzik a kosárlabda.

Életem egyik nagyon fontos része volt, amikor játszottam, szerettem, volt tehetségem is, az egyik legötletesebb, legélvezetesebb labdasportnak tartom, ahol fontos a csapatszellem, de időnként nagyon kellenek az egyéni, kiszámíthatatlan mozdulatok. Olyan pillanatok, amivel el lehet dönteni egy meccset. Ilyeneket sokat csináltam és imádtam, hogy a sporttáborokban nevelkedő, a kosárlabdát nem az aszfalton, hanem egy edző mellett tanuló fiúk mennyire nem tudtak lépni ezekre. Én aránylag későn edzettem edzővel, de nem is sokat tudott már mondani, hacsak nem annyit, hogy milyen alapfigurák vannak, amiket lehet variálni. De a spontenaitás mindig benne volt a pakliban.

Nem akarok itt nagyképű lenni, nem erről van szó, közel nem voltam kiemelkedő tehetség, de egyes hozzáértők szerint, idézem: "lehetett volna belőled valami". Ez nekem elég volt:-D

ui: asszem elmegyek kosarazni a sráccal, csak jöjjön rendbe a térdem. Voltunk egy sportboltban, ahol árultak kosárlabdákat. Találtam egyet, baromi jó volt a fogása, nem is volt drága - lehet, hogy megveszem.