hárdizlájf

Jogosítvány, a bürokrácia, a pofátlanság és a lehúzás

2009-04-28T16:59:00.002+02:00

Tudta azt valaki, hogy a jogsi érvényessége nem egy, hanem két dátumtól függ és ez a kettő még véletlenül sincs köszönő viszonyban egymással? Nem? És azt tudta valaki, hogy ha az egészségügyi érvényesség lejár, akkor az új dokumentum elkészítése után akkor is újat kell készíttetni, ha magának a jogsinak jár le az érvényessége? Érti ezt valaki?

Nekem két éve lejárt a jogosítványom egészségügyi érvényessége, amit nem vettem észre, mert ritkán forgatom a kezemben. De ha mégis vetek rá egy pillantást, akkor a hátlapot nem nézem meg, ahol apró betűkkel fel van vezetve az érvényesség. Egyik nap megállított a rendőr és felhívta a figyelmemet erre az apróságra. Ok, akkor csináltassuk meg.

Első utam a körzeti orvoshoz vezet, ahol a vizsgálatok után megkapom a papírt és egyben legombolnak rólam 6300 (!) forintot. Csak nekem tűnik ez túl soknak? Ok, 10 évre kapom meg, de akkor is. Papírral elcaplatok az utcában lévő okmányirodában, ami a kerületi rendőrséggel van egy épületben. Egy borvirágos arcú, igen kellemetlen modorú biztonsági őr eligazít, melyik sorszámot húzzam és várjak. Be sem mehetek magába a helységbe (???), hanem a rendőrséggel közös váróteremben kell álldogálnom. Nem értem, miért? Láthatóan kong az ürességtől az egyébként székekkel telepakolt ügyféltér. Vagy úgy vannak vele, nem jó, ha „bárki” bemehet, és ott várakozhat és ezért inkább senki ne lehessen odabent? Vagy a várakozó ügyfelek zavarják az alkalmazottakat? Vagy netalán volt egyszer valami balhé, ami miatt kiszorultunk az előtérbe?

Várakozás közben figyelem, ahogy egy nő az ebben a teremben lévő információs ablakban ülő alkalmazottal beszélget. Végül is, beszélgessenek, egyetlen ügyfél vagyok, aki ott van, biztosan ráérnek. Megy a diskurzus a magándolgokról, telik az idő: 5 perc, 10 perc. Megnézem a sorszámot, ami szerint senki nem várakozik előttem, de nem idegesítem magam, rutinos vagyok már a várakozásban. Elvégre magyar vagyok.

Amikor eltelik negyedóra, kínzó gyanú támad bennem, mely szerint: nem lehet, hogy pont annak a nőnek kellene engem kiszolgálnia, aki önfeledten cseveg az információs nővel? Ebben a pillanatban, kb. 15 perc várakozás után, az emlegetett nő elköszön és betér az okmányirodába. Ahogy leül (látom az üvegen át) azonnal megszólal a csengő, engem hívnak. Leülök elé, fürkészem az arcát, de szeme sem rebben: „jónapotkívánokmibensegíthetek?”

Ekkor nagy levegő vétel után úgy döntök, hogy nem jegyzem meg azt az „apróságot”, hogy megkönnyíthettük volna ezt, ha nem cseveg, ahelyett, hogy dolgozott volna és azt a ziccert is kihagyom, hogy megkérdezzem tőle: ugye jól kidumálta magát és esetleg nem zavartam-e meg nagyon a kedélyes beszélgetést.

Fényképet készít rólam, másik ablakhoz ülök: itt megy az ügymenet. Kapom a csekket, amelyen újabb 4000 forintot kell befizetnem. Rezignáltam átveszem, elsétálok a pár száz méterre odébb lévő kispostába, megyek vissza rögtön, jó idő van, miért is ne sétálgathatnék. Vissza persze nem lehet csak úgy bemennem, hanem – figyelem – visszatérő sorszámot kell váltanom, amit az eredeti sorszám bemutatása és persze némi sorban állás után kapok meg. Mert időközben egész sok ügyfél befutott, és tele az aprócska váróterem.

Ismét bejutok, megkapom az iratokat, és az infót, hogy az új jogosítvány három, (3, three, drei, tri) hét múlva lesz kész! Addig is kapok egy iratot, amivel vezethetek és remélhetőleg a rendőr nem cseszik ki velem és büntet meg.

Igen sok kérdés felmerült bennem ezzel kapcsolatban, de gondolom, aki ezt olvassa, az ugyanazt kérdezi. Hogy lehetséges mindez, így, ebben a formában 2009-ben Magyarországon? Valamint:

- Miért nem tüntetik fel az érvényességet egyértelműbben a jogosítványon?
- Miért ilyen magas a díj? Máshol, más országokban ez mennyi lehet vajon?
- Miért nem lehet bemenni az okmányiroda belső termébe?
- Kinek az agyában született meg a visszatérő sorszám intézménye? Fizetek neki egy sört, komolyan.
- Miért kell csekken befizetnem a díjat? (helyben, készpénz, bankkártya?)
- Miért csak három hét alatt készül el a jogsi?
- Miért engedhető az meg, hogy egy közalkalmazott hosszasan csevegjen, amikor láthatóan van ügyfél?

(Ok, az utolsóra nem várok választ?)
ui: még annyit, hogy a post írása közben folyamatosan Grafitember ide vonatkozó rajza járt az eszemben:-)

Gettóflaszter

2009-03-18T15:49:00.005+01:00

Hosszas szenvedés, tologatás, időpontkeresés után végre sikerült elcsípni a Gettómilliomost. Addigra (és hogy utálom ezt) annyi ömlengést, hájpot, szidást stb. hallottam a filmről, hogy komoly kétségeim voltak afelől, tudom-e majd élvezni egyáltalán. És jaj, mi lesz, ha nem fog tetszeni?!

Tetszett, nem volt a filmmel semmi baj, a Danny fiú ügyes, tényleg. De ha elvonatkoztatok mindentől, mégsem éreztem azt a hatalmas katarzist a végén, amire számítottam, hogy lesz. Lehet, hogy pont ez volt a "baj", hogy számítottam bármire is.

Pörgős, megható, szívszorító, gyönyörű, undorító, felháborító, meglepő volt egyszerre. De ezt tudjuk, hogy Boyle tudja. Aki olyan cuccokat tett le az asztalra, mint a Trainspotting, Sekély sírhant, 28 nappal később, arről tudjuk, hogy tudja, amit kell neki. És megvan a saját stílje, ritmusa, mindene. A film tehát állat, nem is ez a lényeg, hanem kicsit az Oscar díjakon merengtem el.

Ha túllépünk azon, hogy egyáltalán mi értelme az Oscar díjaknak, mennyi lobbi, megalkuvás, nyalás-szopás van mögötte, akkor nem értem a bizottságot. A Gettómilliomost a Boyle megcsinálta már többször, több filmje legalább volt ilyen. Vagyis nem értem, miért tarolt ennyire - mégegyszer érdemei elismerése mellett. Most nem tennék mellé semmilyen másik, Oscar esélyes filmet, mert nem is láttam őket.

Szóval klassz volt, egyenesen felüdülés volt kilépni Bp. utcáira, olyan finom, bársonyos volt a levegő, az utcák gondozottnak, tisztának tűntek. Ennyire relatív a mi kis szaros életünk. Az a gond, hogy Hollywoodban biztos nem ezt látták benne...

Fontos dolgok:-)

2009-03-18T15:46:00.002+01:00

Hogy el ne felejtsem őket:

- Ántivakarin tabletta
- Penetra kenőcs
- Cumicecid
- Leteperin
- Fidibusz balzsam
- Lapidusz cseppek
- Karakán tabletta

És figyelem: a lényeg, hogy mindig alaposan be kell áztatni...

Tech-szakkör

2009-03-01T23:21:00.004+01:00

Kedvenc szakkörünk lelkes tagjának rövid beszámolója következik. Rövid keresgélés, olvasgatás után, tulajdonképpen egy hirtelen döntés eredményeként beszereztem egy ilyen telefont.

Igen, tudtam, hogy milyen, használtam, és nem is ezt, hanem egy full QWERTY-s Nokiát néztem ki, az E75-öt. De mivel ez utóbbi még bizonytalan, mikor jön ki és türelmetlen voltam, behúztam az INNOV8-et. Ha valaki azt mondja egy évvel ezelőtt, hogy egy csúszkás, Samsung csúcsmodellem lesz, kiröhögöm. És most tessék:-) Eddig nagyon bejön a cucc, remek a mechanika, az anyagok, a Symbian, vagyis minden. Nagyon eltalálták a koreaiak, és vicces, hogy egyáltalán nem koreai jellegű telefon. Nagy, súlyos, fémes, imádom! :-)

A másik jelenteni való: beléptem DSLR-ek világába, méghozzá egy Sony Alpha 300 segítségével. Itt azért többet tököltem, de alapvetően az ár-érték arány döntött és az, hogy alapvetően jókat, szépeket írtak róla, a Minolta múlt, pedig nekem sokat jelent. Lett vaku is hozzá, mert azt elhatároztam, hogy ha lesz nagy gépem, akkor külső vaku alap, anélkül értelmes fotókat beltérben, de gyakran már helyzetben sem lehet készíteni. Szal szett megvan (alap, 18-70 mm-es obival), ok, totál kezdő, belépő kategória, de most nem is kell nekem ennél több :-)

Képek majd később...

Frost/Nixon

2009-03-01T23:00:00.002+01:00

Sajnos az Oscar-előtti-között-utáni időszakban nem nagyon volt időm elmenni moziba, pedig több film volt, ami érdekelt volna. Ezek közül pár héttel ezelőtt a Frost/Nixont sikerült elcsípni és azt hiszem, jó döntés volt inkább erre, mint Szabadság útjaira beülni. (És az is mutatja, hogy - és most lelövöm a poént - nagyon jó film volt, hogy hosszú idő után is van kedvem írni róla:-))

A Nixon-Watergate ügyet nagyjából mindenki vágja, én is, de azért kicsit részletesebben is utánanéztem előtte, hogy ne üljek kukaként a teremben. Nem is volt baj, mert ugyan szájba rágnak sok mindent a film alatt, jó volt sokszor nem arra figyelni, amit mondanak, hanem arra, ahogy játszanak.

Ez a Frank Langella egy zseni és örülhet, hogy végre megtalálták egy ilyen nagy jelentőségű szereppel. Ő Nixon, aki harmadik éve lemondott az elnökségről és igazándiból nem tud magával mit kezdeni. Golfozgat, interjúfelkéréseket utasítgat el, és baromira kritikus mindennel és mindenkivel kapcsolatban.

Mindezek mellett a pénz rabja, ugyanis rááll, hogy egy ifjonc brit showman, egy bizonyos David Frost interjút készítsen vele (qrva sok pénzért persze). Nixon és a stábja nem félnek tőle, kis mitugrásznak tartják, majd jól lekardozzák, gondolják.

Innen a film az előkészítésről szól és hihetetlen, de baromi érdekes, idegfeszítő, izgalmas, pedig igazán csak a sakkozás indul meg: hol vegyék fel az interjút, lesz-e rá elég pénz, miket kell kérdezni, mit fog majd válaszolni, stb.

Frost csapata leginkább meg akarja fingatni Nixont, hogy az adjon elő mindent, kérjen bocsánatot a néptől, de minimum vallja be, hogy törvénytelenségeket követett el. Frost meg semmi mást nem akar csak hírnevet és minél nagyobb nézettséget.

Ha eddig izgalmas volt, maga az interjú egy kibszott körömrágás. Félelmetes, hogy Ron Howard hogy volt képes két ember beszélgetéséből ilyen izgalmakat kifacsarni. Végig feszülten, előredőlve néztem a filmet, úgy berántott, hogy öröm volt nézni. És tudjátok, van az az érzés filmnézés közben, hogy "óáááéé, bazzeg, ezmekkore film" és nézed tovább. Na, ez ilyen volt :-)

Utána megnéztem az eredeti interjúrészleteket a YouTube-on is és igen, láthatóan a film túldramatizált, de azt mondom, hogy ez mégiscsak egy film, nincs ezzel baj. Frost persze megdicsőül, észbe kap, amikor már majdnem késő, Nixon meg... Nos, az ő karaktere vegyes, de én tudtam szeretni, megérteni, azonosulni vele - nagyon is. És ami még érdekes: Éva mondta, hogy Langella filmbeli karakterének mozgása, járása egy az egyben megboldogult nagyapámra hasonlított. És tényleg.

Nagyon ajánlott film, nézzétek meg!

Napirajz 2.

2009-01-27T14:37:00.005+01:00

Mivel az első rész megjelenésének, illetve a kapott személyes rajznak is szenteltem egy postot, megejtem ezt az új kötet kapcsán is. Tudom, ezer éve volt :-)

Nos, az Instantban voltunk ezúttal és a szervezettségnek köszönhetően nem volt annyira hárdkór az egész dolog, mint annak idején a Kuplungban. Pár óra alatt sorra kerültem, és ez ide mellékelt rajz készült. Megint csak azt tudom mondani, hogy Grafitnak hatalmas respekt, hogy végigcsinálja ezeket a túrákat és remélem tudja, hogy mekkora örömet szerez ezzel a rajongóknak :-). A többi dedikálás itt nézhető meg jól. Most pedig kopó inet!

Együttérzés

2009-01-27T14:12:00.005+01:00

Van itt a munkahelytől nem olyan messze egy kis büfé, ahol szendvicset, meg kávét lehet kapni. A KV alapfelszereltség reggel, munkába menet, és ez a hely az egyik lehetséges beszerzési forrás. Nem is csinálnak rossz kávét, az árak is rendben vannak, de a kiszolgálás...

Biztos vágja mindenki ezt a típust: idősebb (60 körül - most lehet, hogy halálra sértem) hölgy, profi sminkkel, nyakba akasztó a szemüvegen, tulajdonképpen anyám korabeli. És az elmaradhatatlan világfájdalom az arcán. Nulla mosoly, mindig ez a sértettség, meg nem értettség, vagy az isten tudja mi a franc.

Ezért kezdtem is nem szeretni odajárni, mert amikor kávét (bármit) veszek, a nincs nagyon kedvem egy savanyú arcot nézni, amitől még az addigi életkedvem is azonnal elpárolog.

Aztán ismét benéztem az elmúlt hetekben, de láttam, semmi sem változott. Pedig köszöntem mindig, udvarias voltam, ahogy kell. Pár alkalommal ezelőtt a néni a szokásosnál is morcosabb volt, és nem álltam meg, hogy megkérdezzem: kiskezitcsókolom, mi a probléma? És akkor beindult a gépezet: "hogy az a mocskos szemét, amelyik elvitte a ládát, mert itt volt az ajtó előtt és volt pofája hozzányúlni és akkor most itt rohangálhatok, hogy hol van, de már tudom is, ki lehet az, hogy mit fog tőlem kapni!"

Aztaqrva, mondtam ott és tovább kérdezősködtem, mire a néni hálás szemmel minden panaszát elsorolta, megtisztult, én meg mehettem a kávémmal. Következő alkalommal nem sokat javult a helyzet, és megint valami gond volt. Láttam, hogy kézzel állítja ki a blokkokat a kávék után és most már kérdés nélkül mondta, hogy: "mert a hülye pénztárgépnek is most kell elromolnia, és nézze meg, kézzel kell itt szerencsétlenkednem, a szervizest nem értem el reggel, mert ezek csak 10-től szíveskednek munkába állni és mire elértem, már csak délutánra tudtam elhívni, addig meg ezt kell csinálnom!"

Tettem még néhány együtt érző kérdést és máris aranyoskám, kedveském lettem neki, csacsogtunk, és nagy egyetértésben búcsúztunk. Asszem (megint) elkezdek oda járni :-)

(Kép: Cezanne - The Woman With a Coffee Pot)

Szenvedős 7vége

2008-10-13T13:34:00.001+02:00

A lövés egészen jól sikerült a végére, de már akkor is fájt a torkom. Aludtam vagy délig, aztán mivel magam voltam otthon, igazából semmi értelmeset nem csináltam. Csak jöttem-mentem a lakásban, ebédeltem, végigjátszotrtam végra a God of War II-t, pakolgattam, tettem, vettem, és hirtelen este lett. Kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel: a bőröm sajgott, szédültem, könnyen kifulladtam - ha beteg készülök lenni, akkor ezek az előjelek. Na, mondom, király, költözés utáni állapotban semmi gógyszerem, de még teám sincs, lemenni a boltba felejtős, megmozdulni is alig bírtam. Találtam egyetlen tasak Coldrexet, betoltam, plusz egy fájdalomcsillapítót, mert hasogatott a fejem is.

Így elnyomorogtam magamban, aztán lefeküdtem, és elkezdtem izzadni, mintha a szaunában lettem volna. Éva olyan hajnali 2-kor jöt haza a céges raftingból, akkor már nem voltam olyan szarul, reggelre meg nagyjából helyre is jöttem.

Másnap húzós volt: jöt a festő srác befejezni a szobákat, de csak 11-re ért oda, közben elkezdtük a maradék ruhahalmokat feldolgozni, bepakolni a szekrénybe. Ez legalább 5 tonna ruhanemű volt, isten bizony:-)

Közben anyukámék jöttek, hozták Zsombit, aztán elmentek, mi meg ott maradtunk a kupiban, álmos gyerekkel, ruhakupac, bútorok tetején egy félig kész konyhával. Na, elmentünk játszótérre, addig sem legyünk útban. Készpénzünk közben valahogy elfogyott, úgy szedtük össze a vacsorára való pénzt. Megettük a pizzákat, gyereket elkezdtük fürdetni, de közben valahogy nem voltam igazán jól még. A srác lassan, de haladt a festéssel, de annyira mégsem, hogy végre be tudjuk rakni az ágyat a hálóba, Szal maradt továbbra is a matracon alvás a nappaliban.

Zoli befejezte a festést, a végén már én segítettem leszedni a takarásokat, felsöpörtem, takarítottam, pakoltam - ekkor már 10 óra múlt, alig voltam fáradt. Na, kérdem, akkor mondjon egy összeget, mennyi a festés, de nincs készpénzünk, szal majd rendezzük, ha Ceglédre megyünk (srác Éva unokatestvére). Erre mondja, hogy akkor legalább a vonatjegyre valót adjuk oda, mart egy fillér sincs nála. Na, bakker, mondom ez király. Jó, mennyi az annyi. Nagy nehezen kinyögte, hogy 15 ezer (ami qrva kevés, és halál jó arc, hogy ennyiért csinált meg egy konyhát és egy kis hálót). Ok, akkor tűz a nyugatihoz, Raiffeisen automata, leveszek pénzt és már akkor elhatároztam, hogy 20-at fog kapni. Persze ATM baszik működni, közben a vonatindulásig van szűk 10 percünk. Azonal kocsiba, Oktogon, felveszem a pénzt, pörgés vissza az állomásra, kiugrik, talán elérte a vonatot.

Hazamegyek, gyerek közben alszik. Bedőlök a kádba egy pohár Bacardival, Éva közben felmos, ami még kimaradt.

Ma reggel halál a köbön: a gyerek hisztis, semmihez sincs kedve, ami azt illeti, nekem sem, és ez a kettő együtt nem jó elegy. Sírás a vége, kivonulok a konyhába (mert ezt már lehet végre:-)), valahogy összeszedjük a kölköt és 9 helyett majd' 10-re érek be az oviba vele. Évának vissza a kocsit, majd beérek nagynehezen...Hahhhhh...

És még csak most kezdődik a hét :-D

Szomszéd ápdét

2008-10-13T13:33:00.000+02:00

Tegnap megyek fel a lépcsőházban, előttem lépdel fel a csóka, akivel tegnap a balhé volt. Szerencsére nem sunnyogott, hanem elkezdtünk dumálni, kicsit mosolyogva, hogy ami tegnap volt, nyilván nemnormális helyzet volt. Mondtam, hogy sajnálom, de egyben azt is mondtam neki, hogy ez egy gyerek, aki sír, és sírni is fog, szal ezzel számolni kell. Ilyen jellegű hiszti pedig nem valószínű, hogy lesz...
Kiemelte a csóka azt is, hogy ő festő-mázoló, de amellett is sok egyéb melója is van, szal neki kell a pihenés, mert munka közben ott kell lennie agyban :-D. És persze, így van ez mindenkivel, de ezen is mosolyogtam, bár csak belül.

Felfogta, mondta már érti, hogy új a hely, de tegnap ez nem jutott át hozzá, ami az ordibálás miatt nem is csoda. Végül be is mutatkoztam neki és megállapítottuk, hogy nem volt egy szerencsés első találkozás. Szal oké a dolog, úgy tűnik...(közben anyuka is befutott, együtt élnek, khm, na mindegy, ez is vicces)

Amit nem írtam meg az az volt, hogy a vita közben a csávó azt ordítozta még, hogy: "És felettünk bazdmeg hegedülnek is, érted, HEGEDÜLNEK, meg trombitálnak, érted bazdmeg, TROMBITÁLNAAAAK!!"

És ez volt az a pillanat, amikor elröhögtem magam, hogy ilyen nincs! :-)

Szomszédi (v)iszony

2008-10-13T13:31:00.000+02:00

Van úgy nagy ritkán, hogy a gyereknek elgurul a gyógyszer. Akkor ez még nagyobb eséllyel esik meg, ha új környezetben vagyunk, meg kell szoknia a helyet, ahol alszik. Most ez van, hiszen költöztünk, saját szobája van és persze aranyos is, mert simán el is alszik, nem kell mellé feküdni, ahogy korábban.

De a stressz nyilván ott dolgozik benne, egy 3 éves pedig ezt nem tudja ezt úgy levezetni, ahogy egy felnőtt, hanem csak egy módon: sírással, hisztivel. Ez a képlet egyszerű.

Vasárnap óta lakunk a Radnótiban, kisebb-nagyobb súrlódásokkal Zsombor is elég jól érzi magát és kezeli a dolgot. Ma éjjel azonban valami összeakadt a kis agyában és fél egy körül felriadt. Felmentem hozzá a galériára, megkezdtem a csitítást, nyugtatást, amiben azért elég nagy gyakorlatom van már. Főleg, hogy még én sem aludtam, szal nem álmomból vert fel. De ez most erősebb, durvább volt a szokásosnál és nem hogy csitult volna, egyre hangosabban sírt, sőt tombolt. Ülve, fekve ugrált az ágyon, dobálta magát össze-vissza, nem hallotta, amit mondtam, ellökött magától, rúgkapált. Egyik pilanatba azért üvöltött, hogy menjek onnan, aztán azért, hogy menjek vissza. Kérdezgettem, mi a baj, amire remegő hangon azt kiabálta, hogy ne kérdezzek tőle semmit, ne mondjak neki semmit és nem tudja, mi a baj! Erre agresszíven reagálni olaj a tűzre, ilyenkor még inkább begerjed. Van ennek egyébként egy időintervalluma, ami max 15 perc.

Persze ez a negyed óra a legmegpróbáltatóbb dolog a világon. A vége felé már cseng az ember füle és akármilyen nyugodtan kezdi, elkezd beidegesedni. Legszívesebben eljárna a keze, hogy elterelje a gyerek figyelmét, de lehet tudni, h az sem megoldás. Nekem is kezdett begőzölni az agyam, hiszen nem hogy csillapodott volna, de egyre durvábban nyomta, amikor is valaki a szomszédból háromszor megdöngette a falat.

Na, király, akkor még ez is. Egy perc múlva zörögnek az ajtón, majd csöngetnek. Éva kinyitja, hallom, valakivel beszél. Na, ekkor végképp elszakad a cérna, kirohanok pizsamában, remegő fejjel, idegekkel és egy alacsony, kopaszra nyírt, melegítős csávó áll az ajtóban, osztja az észt. De fennhangon, agresszíven: hogy ő négy éve ezt hallgatja, elég volt, nem tud aludni, öljük mi a gyereket, vagy mi? Erre próbáljuk megmagyarázni neki, hogy ez egy másik gyerek, aki szokja a helyet és nem tehetünk róla, hogy az előző lakónak sírt a gyereke. Semmi hatás.

Lovalja bele magát, ocsmány, förtelmes módon ugat velünk, amitől nekem is eldurran az agyam, és ugatok vele, hogy milyen alapon zörget ide, menjen a francba, hagyja, hadd intézzük a dolgot. Éva közbebn vissza, mert a gyerek közben csillapodik. Erre ő a visítva (!) kiabál, hogy nem bírja tovább, már többször el akartak költözni, azt hitték végre megszabadultak (!) a sírós gyerektől, erre itt egy másik. Visszakérdezek, van-e gyereke. Semmi válasz, nyilván nincs, egy ilyenek asszem nem is való.

Mindketten kiabálva mondjuk a magunkét - én még ekkor is próbálok valamennyire konstruktív lennem, de semmi értelme. Kijön egy nő is (pongyolában), aki próbálja berángatnui a faszit, de az nem megy, hanem ordibál tovább. Ekkora én elfáradok ebbe az egészbe, meg el is szomorodok, hogy bazmeg, ezzel kell kezdeni az ott lakást, nem biztos, hogy olyan jó jel ez. Amikor a rendőrséggel jön, mondom neki, most fogja a telefonját, hívja őket, sőt a hadsereget is, az kell ide. És becsukom az ajtót. Kicsit még hőzöng, visszamegy a lakásába, de még percekig hallom, hogy dühöng. Én csak ülök magamban, Éva altatja a gyereket, aki el is aludt és reggelig nyikkanás nélkül aludt.

Nekem plusz egy órába telt elaludni...

Csodás álmok jönnek

2008-05-08T16:35:00.001+02:00

"Izgatottam fogtam kezemben a frissen vásárolt tükörreflexesem, mentünk ki a barátaimmal a folyóparti sétányra, hogy pár fotóval leteszteljük a gépet. Esteledett, kevés volt a fény, ezért a keresőbe nézve állítgatnom kellett, hogy bemozdulás nélküli fotókat készítsek róluk. Amikor rájuk emeltem az objektívet, belemosolyogtak a kamerába, egymást ugratva, mutogatva grimaszoltak.

Épphogy megvolt a fókusz az egyik fiú arcán, a mosolyok megdermedtek, a szájak egyetlen megdermedt, döbbent Ó-vá formálódtak, szemüket a hátam mögé szegezték, valami borzalmas történhetett. Ekkor jutottak el hozzám a hangok: kerepelős, ugatós csattanások visszhangoztak a folyó túlpartjáról, a sétáló, beszélgető emberek pedig a sétányra zuhantak vérbe fagyva. Volt aki csak félelmében dőlt el, hogy aztán valahogy felkecmeregve, eszét vesztve rohanjon az ellenkező irányba. Mi is rohanni kezdtünk...

Jönnek utánunk - ezt mindenki tudta, mozgásban kell maradnunk, ez is egyértelmű volt. A folyó mentén egy külvárosi utcába futottunk be, ahol teljes kihaltság fogadott bennünket. Óvatosan, lépésről, lépésre haladtunk, orvlövészek után kutattunk, de tudtuk, soha nem szúrnák ki őket. Ekkor ránkdőlt az egyik templomtorony, az azt ledöntő robbanás hangja csak pár másodperccel azután jutott el a fülünkbe. Érthetetlen módon megúsztuk pár karcolással. Rohanunk tovább, így nem fog menni, kocsit kell szerezni. Meglátunk egy nyitott dzsippet, beugrunk, én vezetek. Épp, hogy kiérnénk a főútra, egy katonákkal teli autó húz el a másik irányba. Hirtelen ötlettől vezérelve utánuk hajtok. Észre sem veszik, annyira figyelnek a városban történő villanásokra, robbanásokra. Melléjük érünk, a többiek kilövik a gumikat, felborulnak. Azonnal megállok, hozzánk csapódó menekültekel együtt lemészároljuk őket, nincs kegyelem, nincs lelkiismeretfurdalás.

Tovább, tovább. Kifogy a benzin, kénytelenek vagyunk kiszállni. Bevetjük magunkat egy lélektelen lakótelep házai közé. A lépcsőházak, emeletek útvesztőjében bolyongunk. Védve érezzük magunkat, de közben ott a nyomás a fejünkben, hogy itt sem biztonságos, menni kell, innen is menni kell. Csapda lehet. Egy öreg, kopaszodó, pár ősz hajszálat még tartalékoló bácsi mutatja az utat - ezen az ajtón kijuthatunk. Ahogy nyitja a belső ajtót, a rácson át látjuk, hogy nyílik a lépcsőházba vezető. Zihálva húzódok vissza, azt várom milyen lábak jelennek meg az ajtónyílásban. Bakancsok! Rohanás, gyorsan, gyorsan. Próbálunk minél kisebb zajt csapni, de nehéz. Mögöttünk egy csattanás jelzi az útjukat, a gondnokot sem kímélték. Nem volt jó ötlet ide bejönni, fenébe, francba! Hirtelen előttünk az egyetlen menekülési útvonal, a híd - a folyón juthatnánk át rajta. Jobbról, balról közelítenek, csak ez maradt. Nekiindulunk, nincs idő gondolkodni.

Pár lépés után piros célzópötty ugrál bennünket körül. Felnézek, most azonnal kiszúrom - meg sem próbált elrejtőzni. A híd túlsó végénél lévő épület tetején áll, próbál befogni. Cikcakk, cikcakk, zakatol a fejemben, A többiek is követik a példánkat, a fegyveres képtelen célt fogni. Kicsit lemaradok, így több az esélyük, meg talán nekem is. Megosztjuk a figyelmét, ezt kihasználva megcélzom az épület túlsó felét - el kell kapnom, mert ha nem, akkor végünk. Már épp húzná a ravaszt (érzem, ezt mindig megérzem), amikor az utolsó erőmmel bevetem magam a hátsó ajtón. Riadt tekintetek fogadnak, de nem érdekel. valami furcsa, jéggel borított lépcső vezet fel - mi ez? Hűtőház? Nem fázom, dübörög a fülemben a vér. Egy forduló, másik forduló, jön valaki. Meg sem nézem ki az, egy fermalkolt jégdarabbal leütöm. Fröccsen a vér, furcsa, nem is érzem, hogy meleg. Tovább! Ismét jön valaki - már lendületből ütök - ekkor látom, hogy egy gyerek. Azonnal szétnyílik a koponyája. Mindegy, az orvlövész kell. Ekkor az utolsó fordulóhoz érek, lassítok, kényszerítem magam, hogy ne lihegjek. Ekkor már hallom a kinti zajokat. Sikojok, lövések, a többiek hangját nem hallom, remélem fedezékben vannak.

Guggolva csúszok a sarokhoz. Nem látom, de tudom, hogy ott van és nem vett észre, ez is egyértelmű. Matat, nem tudom mit csinál. Várok, mikor, mikor? Öngyújtó jellegzetes csattanását hallom, a tűz fényt vet a falra. Most! Hason fekve találom, azonnal rávetem magam. Nincs nálam fegyver, csak a puszta kezeimet használhatom. Súlyommal a földhöz szegezem, ekkor jön a meglepetés: egy nő! Megmarkolom két kézzel a fejét, és tekerem. Küzd, de nincs esélye. Sokkal nehezebb ez, mint a filmekben. Irtózatos erővel fordítom a fejét, míg nagy nehezen kattan egyet, de még nincs vége. Ez így nem jó, kapálózik. Újra nekifogok: most hirtelen rántok a fején, még egyet reccsen, megrándul az egész teste. Iszonyatosan szívós. Most, talán vége. De nem! Belekarmol az arcomba, én pedig két marokra fogom a nyakát. Teljes erőmből szorítom, szorítom, feszülnek az izmaim, kezdek csillagokat látni. Ekkor elernyed. Mellézuhanok. Vércseppek potyognak a hóba az arcomból, amik azonnal elolvasztják a pelyheket. Remélem, a többiek jól vannak."

Para

2008-01-03T18:18:00.000+01:00

Megvolt az első komolyabb para gyerekügyben, ami elsőre inkább viccesnek hat, de ha jobban belegondolok, azért durva.

Évával egyik reggel mindketten bementünk a fürdőszobába, amelyik az egyetlen olyan helység a lakásban, aminek van ajtaja, s így kulcs is van hozzá. Korábban, valamelyik héten volt egy nagyobb hiszti és oda csuktuk be szerencsétlen Zsombort, mert hát ilyenkor kell egy kis elszigetelés, hogy lehiggadjon. Mivel kilinccsel simán kinyitja az ajtókat, kívülről rázártuk.

Ebből már sejthetitek mi történt: Évával bementünk, dumáltunk, majd a gyerek kívülről ránkcsukta az ajtót, aztán meg szépen kulcsra is zárta!:-D

Egen. Jó, mi?

Amikor próbáltam kinyitni, hirtelen végigfutott minden, hogy vajon miként lehet ebből a szituból szabadulni. Mert ok, hogy be tudja zárni, de semmi garancia arra, hogy egy két és fél éves ki is nyitja, főleg felszólításra:-). Az ajtó befelé nyílik, szal a berúgás kizárva, harmadik emelet, ezért az ablak sem játszik, úgyhogy marad a meggyőzés. Ajtón keresztül.

Éva először (érthető módon) kissé idegesen mondta neki, hogy azonnal nyissa ki, de ez persze hatástalan volt. Akkor én próbálkoztam és elkezdtem vele játszani, mert az ajtón van két aprócska tejüveg. Tenyerünkkel hülyültünk, meg dumáltunk, közben a gerek mondoigatta, hogy miért nem jövünk ki, meg nyissuk ki:-D.

Aztán az jött, hogy na, ki tudod nyitni? Elég ügyes vagy? Stb... Forgatta ő a kulcsot a zárban, de rossz irányba, amire akkor jöttem rá, ahogy belenéztem a kulcslyukba. Úgyhogy mondtam neki, hogy az ellenkező irányba próbálja meg. És lám - el is fordította, én meg azonnal kinyitottam. Szal megmenekülktünk, jól megdicsértük a Zsombit, a kulcsot meg azonnal elrejtettük.

Egyébként később rájöttem, hogy ha az egyik kis ablakot kiütöm, ami a kilincs magasságában volt, akkor kinyúlva, elméletileg ki lehetett volna nyitni belülről.

Na, persze, azért jobban örülök ennek a békésebb megoldásnak:-). Izgi ez a gyerek dolog:-D.

Felnőtt filmek

2007-12-21T00:47:00.000+01:00

Ez mekkora:-D Anyósom épp taglalta, hogy mekkor sérület, hogy a Media Marktban nincsenek felnőtt (!) filmek. Mert bement a gyerekkel, a mesefilmeket meg is találta, de a felnőtt, azaz az ő értelmezésében normál, felnőtteknek szóló játékfilmeket nem találta.

Erre megkérdezte az egyik eladótól, hogy hol találja a felnőtt filmeket, aki (gondolom) zavartan mondta, hogy olyanok nincsenek.:-DD

Szóval felvilágosítottam róla, hogy mostanában, az új divat szerint milyen filmeket neveznek felnőtt filmeknek. Teljesen elképedt:-)

Grafitman

2007-12-21T00:28:00.000+01:00

Múlt szombaton megtettük, amit megkövetelt a haza. A Kuplungban végigálltuk (sőt, Mátééknak köszönhetően nem is kellett az egészet) a sort, és kaptunk saját Grafit rajzot a Napirajz kötetünkbe. A srácnak hatalmas respekt, nem is értem, hogyan tudta reggelig kibírni rajzolással.

Ami kiderült: Grafit zseniális rajzoló, hiszen még az én laikus szememmel is egyértelműnek tűnt, hogy nem emberi, ahogy percek alatt egy komplett jelenetet odacsavar a lapra. De ezen kívül elképesztő humorérzék és kreativitás is ott van, mert minden hülye ötletet meg tudott valósítani, méghozzá úgy, hogy (nem túlzok) pár másodpercet gondolkodott csak a megoldáson. Aztán nekikezdett és nem közben gondolta ki, hanem már akkor tudta, mi lesz a végeredmény.

Amit nem értek: mi motiválta a srácot, hogy ezt csinálta? Hogy ezt a fizikailag is ultrakemény dolgot végig tudta nyomni. Ok, a könyvet értékesítették közben, de mondjuk ezért már mégiscsak kell pénzt kérni, máshogyan nem megy. Imádja, amit csinál, ez egyértelmű, talén megszállott is. Magam is csak azért tudtam végigállni azt a 5 óra hosszát, mert láttam, hogy ő játszva (persze ahhoz képest, hogy neki rajzolnia is kellett:-) kibírja.

Amit én kértem: majdnem az asztalig nem tudtam, milyen rajzot kérek magamnak, aztán szinte azonnal egyértelmű lett, hogy személyes kell legyen, akarom magam látni rajta. Azóta ahányszor megnézem, csak vigyorgok, mint egy idióta:-)

Ami miatt szeretjük: ott volt egy régi ismerősöm is, akivel azt fejtegettük, hogy mégis miért szeretik az emberek ennyira a rajzait. Asszem valami olyasmi jött ki, hogy mert annyira, de _annyira_ tudja, érti, és jól látja (végül meg lerajzolja), hogy milyenek vagyunk mi magyarok, sőt, általában emberek. Látjuk magunkat a rajzokban, a dumákat, a karaktereket, nem egy sci-fi, vagy egy újabb dimenzió, hanem ez a mi életünk.

E!

Fel, forgató, könyv

2007-11-16T19:14:00.000+01:00

Elenyésző számú filmet tudok mostanában megnézni, de egyik este végre sikerült. A választás a Felforgatókönyvre esett, mert jókat hallottam róla. Will Ferrell nem taplózik, hanem egy hótt unalmas, befordult, beszürkült adóellenőrt játszik? Sztem ez önmagában érdekes:-)

De az is, hogy a takkra ugyanolyan napjait megforgatja az az aprócska, ám igen idegesítő tény, hogy valaki, egy női hang, időnként kommentálja, narrálja, hogy mit csinál a szerencsétlen. Marha jó ötlet! A dolog akkor válik gázossá (mert ez a: fejemben beszél egy nő és választékosan elmondja, hogyan mosom meg a fogam és milyen csomóval kötöm meg a nyakkendőm, persze idegesítő, de akár mókás is lehet), amikor benyögi a hang, hogy hősünk hamarosan meghal.

Ekkor elkezd nyomozni a faszi, a pszichomókus csak annyit tud mondani, hogy skizofrénia, de nyilván ez kevés az üdvösséghez, mert bárcsak skizofrénia lenne. Elmegy egy irodalom profhoz (Dustin Hoffman), akivek kiderítik, ki lehet a hang tulajdonosa, hiszen elsőnek megállapítják, csak az lehet, hogy Harold Crick (Ferrell) fejében egy készülő könyv narratívája szólal meg. Most már csak azt kell eldönteni, tragédia, vagy komédia lesz belőle.

A nyomozás, rohangálás közben a beposhadt, barátok nélküli adőellenőr megismerkedik egy csajjal (nyilván:-), kivirul, gitározik, aztán ahogyan kell, mennek a dolgok a végkifejlet felé.

Könnyed, szórakoztató, gondolatébresztő, szal olyan, ami ritka egy filmnél manapság. A narratívos részeket elmés, ügyes aninmációk követik, dosénak bejönne:-) Ja, meg van egy klassz tetkó is (Maggie Gyllenhaal viseli) - ha másért nem, azért érdemes:-)

Angst

2007-11-16T18:14:00.000+01:00

Egyszer kezembe akadt ez a könyv a boltban, beleolvastam és tök szimpatikus volt a téma. Meg is vettem a bátyámnak, aztán ahogy lehetett, kölcsön kértem tőle.

Mai sztori, a mai Budapesten játszódik, egy író srácról szól, aki a haverjával képregény alkotásba fognak. Qrva sikeresek lesznek vele egy nagy kiadónál, aztán megy a levesbe az egész, barátságostul, mindenestül. Tudom, hogy így nem tűnik nagy cuccnak a könyv, de azért vannak benne érdekes gondolatok.

Szerintem irodalmilag nem kiemelkedő, viszont hangulatfestésben nagyon ott van a srác, akit egyébként a Kimnowak nevű együttesből lehet ismerni, én legalábbis onnan ismerem. Basszeros. A pesti hangulatok, szagok, hangok, képek, villanások, éjszakák, nappalok, a szürkeség, de itt-ott felvillanó tarkaság, vagyis minden benne van, ami ma ezt a várost jellemzi. Keveri a könyvben a valós helyszíneket kitaláltakkal, amitől kap egy kis szürreális gellert az egész, de időközben mégis helyre kerülsz, hogy jé, tudom ez hol van.

Látszik, hogy zenész az író, mert sok zenei utalás, mini elemzés van a szövegben, sőt, az egyik szereplő maga is Dj. A mondanivaló pedig: megfogott, hiszen magam is alkotó melóból élek, ezért engem is foglalkoztat az eladom kilóra magam, beállok a sorba és jobb esetben meggazdagszom, vagy megyek a magam feje után, megvalósítom önmagam és felkopik az állam, illetve senki nem tudja meg, milyen jó dolgokra vagyok képes. Persze, a kettő között lenne az üdvözítő megoldás, amit ha valaki megtalál, legyen szíves szólni.

A képregény alkotási folyamat bemutatását sztem túlzásba vitték, nagyon hosszú, unalmas, főleg annak tükrében, hogy a későbbiekben nem lesz akkora jelentősége az egésznek. A barátság megszakadását is fájdalmasan kurtán elintézi, ami az életben is gyakran így van, na, de azért ez mégiscsak egy könyv:-) Szal több helyen panelekből összerakottnak, ötletmorzsák egységesítésének érzem a könyvet, de mégis működik, főleg akkor, amikor bejön a basszunk ki a rendszerrel vonal.

Tetszett, a vége rendkívül nyomasztó, de nem kell ezen meglepődni, hiszen ez a város, ahol élünk, doglozunk, szeretünk, szintén rohadtul nyomasztó tud lenni. Csak van, aki ezt meg is írja:-)

Békávé bazmeg

2007-10-03T18:53:00.001+02:00

Bocsánat a felütésért, de nem semmi a sztori. Állok a Deákon a jegypénztárnál sorban és arra leszek figyelmes, hogy előttem két jól szituált, külföldi turista, térképpel, utikönyvvel beszélgetnek, vitatkoznak egy...nos, nyikhaj (tényleg: vékony, bézbólsapkás, fiatal srác. gondolom mostanában minden mozdítható ember ellenőrként nyomul) BKV-ellenőrrel. Elkezdek fülelni. Kiderül, hogy az ellenőr szerint nem érvényes a két utas három napos bérlete, lejárt az. Nat gúd, jesz, nó, ismeritek.

Hogy tisztázzák, szépen beálltak a pénztárhoz, majd a jegyeladó igazat ad. Láthatóan a külföldiek ki vannak bukva, tök idegesek - kezdek félni, hogy nekik lesz igazuk. Amikor odakerülnek, a csaj egy pillanat alatt eldönti, hogy ez biza érvényes. S hogy miért?

A három napos bérletet úgy adják, hogy a hónap 31 napjából beikszelik a kezdő dátumot (esetünkben ez 29-e volt), amelytől számítva három napon keresztül (amibe a jelölés napja is beleszámít) érvényes a dolog. A történet október elsején történt, ezért az agyas BKV-sunk simán gondolhatta, hogy na, madarat fogott, a bérlet lejárt. Egyetlen dolgot felejtett el, miszerint a szeptember 30 napos. Woááááá:-D

Vendégeink megkönnyebülten távoztak, én is vettem jegyet, és a jegyárus csaj szemforgatása, grimasza mindent leírt. Békávé bazmeg.

Ezt ittam ma

2007-10-01T21:48:00.000+02:00

A közeli éjjel nappaliban meglepve vettem észre, hogy egy John Bull nevű ale nedűt (azaz sört) lehet kapni. Rögtön arra gondoltam, hogy meló mellett ezt be is lehetne dönteni, annál is inkább, mert az ale-ről csak jó emlékeim vannak.

Szual megvettem kemény 599 Ft-ért, de leszartam, mert finom volt. Nagyon. A poén az egészben, hogy az üvegben egy pint pia volt, ami egészen pontosan 568 ml.

Egészségemre!:-)

Akkor kicsit a melóról

2007-09-28T20:49:00.000+02:00

Mert az is van, nem is kevés. Alapvetően jól mennek a dolgok itt, de az online-nal együtt azért jóval nagyobb megterhelés. De sztem jól helyt állunk, épp most volt itt a lapigazgató és pozitív volt, azt vettem ki a szavaiból, hogy látja bennünk, meg az egész nonstop dologban a potenciált, amit persze mi eddig is tudtunk:-D

Az IDG név elég hatásos, úgy érzem, hogy a cégek sokkal inkább elismerik az egészet, jobban állnak hozzánk, remélem, ez majd az itt hagyott pénzben is tükröződik.

Persze, mint minden munkahelyen, itt is vannak ufók, de nélkülük annyira unalmas lenne az élet:-)

Most már csak szendvicsemberből kellene kiverni a pénzünket, kicsit megfingatni, aztán jól van...drukkoljatok!

(És itt is elkotyogom: lesz cikkem a Playboyban a mobiltelefónia történetéről és nem, nem lesznek benne meztelen csajok, meg ilyesmi:-D Büszke vagyok rá, mert azért azt már 40-50 ezren olvassák. Egy éjszaka írtam meg a cikket, de ennek ellenére sztem jó lett, a főszerk helyettesnek is tetszett. Meg is kérdezte, írnék-e nekik máskor is. Mondjuk képszerkesztő is lettem a folyamat során, de mindegy, mindent a jó ügy érdekében:-) Majd szólok, melyikben lesz...)

Végre egy jó telefon

2007-09-28T20:27:00.000+02:00

Ok, kinek a Papp, kinek a Pappné, de gondoltam írok kicsit a Nokia E51-ről, mert sztem ez lez a következő telefonom. Rájöttem, amit azért eddig is tudtam, hogy engem nem hatnak meg a multimédiás baszok, a megagiga fényképezőgép, az MP3, meg ilyesmi. (És az iPhone sem;-)El kell fogadnom, hogy funkcióbuzi vagyok. Kell fícsör!:-)

Szal ebben minden megvan, ami után áhítozom egy mobil esetén: nem flipes, csúszka, tekerős, hanem normális, hagyományos kialakítású, és billentyűzete is van, ugyi. Normális, szép kijelzővel, a Symbian új, gyors verziójával, WLAN-modullal (jee), meg a HSDPA se rossz. Mindemellet van kamera is, ami ugyan "csak" megapixeles, de az bőven elég arra, hogy a gyerkőcöt lekapjam, amikor kell.

Alig hihető, de nem volt eddig olyan teló a piacon, ami ezeknek a kívánalmaknak megfelelt volna. Most lesz és ami jó, hogy a Nokia csinálja. Sokak szerint csúnya, de nekem kifejezetten tetszik.

Rá vagyok cuppanva, na.:-)

Az milyen már...

2007-09-28T20:18:00.000+02:00

...amikor 3 óra alvás után, totál készen kitámolyogsz a fürdőszobába, sietnél, meg ilyenek. Fogmosáshoz készülsz, rányomod a fogkrémet a fogkefére, majd ahogy a tubus végét elhúzod a sörtéken, hogy ott maradjon a cucc, a sörték visszapattannak és fogkrémes vízpermetet lőnek a szemedbe.

Mivel jófajta, gyógynövényes fogkrémről van szó, a hatás elementáris (vagy elementális?). Azonnal könny szökik a szemedbe, konkrétan megvakulsz, a szemgolyó azonnal bepirosodik, és bénán pislogsz.

De mindebben az a legjobb, hogy az egészet szkeptikusan fogod fel, majd csak elmúlik. És el is múlt:-)

A Fűrész ötödik részébe máris tudnék egy klassz kínzási módszert:-D

Nem akarok kiszolgálni!

2007-06-14T12:52:00.000+02:00

A Photo Hall-al eddig nem volt különösebb bajom, de ma igencsak felhúztak. Pontosabban nem is a bolt maga, hanem annak az I. Mammutban lévő üzletének életunt eladója. Már amikor bementem egy ismerősömmel, hogy MP3-lejátszó ügyben szétnézzünk, látszott, hogy a pénztár mögött gubbasztó srác mindent akar, csak nem dolgozni. Plusz a háttérben, az egyik mikro-hifin életerős hangerőn ügyfélriasztóként a Pearl Jam zúzott, ami egy idő után baromi idegesítő, hiszen emelt hangerővel kell beszélni mindenkivel.

Előadtuk, mi járatban, két modell érdekel bennünket, meg szeretnénk nézni – valamint abból van-e, ami a vitrinben van. Kezdésnek kaptunk egy „ha ott van a vitrinben a doboz, akkor nyilván van” felütést, amiből máris sejtettem, hogy problémáink lesznek. Kivette, kibontottuk, megnéztük, régi modell, nem is tetszett annyira. Kérdezzük, hogy FM-rádió funkció van-e benne, de nem kapunk választ, csak annyit, hogy az árcédulán rajta van minden infó. Hm, talán azért lehetne segítőkészebb is. Próbálom bekapcsolni, de mondja, hogy ez két éves modell, tuti nem tudom bekapcsolni, le van merülve. Jó. Akkor nézzük a másikat, drágább, de többet tud, viszont árcédulán szinte 0 infó (később rájövünk, hogy a kisebb kapacitású modell céduláján minden ott van, de ezt az eladó nem próbálja felderíteni, meg úgy általában, nem annyira próbál infókkal elárasztani bennünket). Kérdem, hogy gyanús nekem, hogy csak ennyit tud – vállvonogatás a válasz. Kibont, megnéz, ismét próbálom bekapcsolni, nem megy, nincs töltve, noha idei modell. Ezt szóvá teszem, mindegy, nem érdekes.

Közben, míg mi tanakodunk, több vásárló próbálkozik ezzel-azzal, mondjuk venni valamit, de hősünk mindenkit oszt ezerrel: Van abból a kazettából a polcon? Ha látja a polcon, akkor nyilván van! (kedves) Úgy látszik, ez egy igazi toposz esetében. Amikor a második modellt próbálja visszacsomagolni, egy vevő mer valamit kérdezni, amire az a válasz jön, hogy akkor is becsomagolom ezt, ha 10-en is meg akarják akadályozni. ??? Mi van? Közben nem bírom tovább, odalépek és lehalkítom a Pearl Jam-et, mert nem lehet bírni.

Ekkor jön a végső konfrontáció: szeretnénk a második modellt is bekapcsolva látni. Azt nem lehet, mert nem tudom, hova bedugni. Szétnézek a boltban, ahol minimum 50 db (jó, ha annyi nem is, 20 biztosan) elektronikai termék üzemel egyszerre. Látja ő is, hogy ez nem nem annyira ügyes próbálkozás, ezért jön az, hogy nem lehet, mert akkor nem tudja újként eladni. Erre én: de mi meg szeretnénk venni 35 ezr Ft-ért valamit, nyilván látni szeretném, hogy működik-e-milyen a menüje, kezelhetősége, stb. Nem lehet, mert 5 percet ő nem tölt rá az akksira, mert akkor már nem új és egyébként is össze fog karcolódni. Mondom: attól miért karcolódna össze, hogy bedugjuk és bekapcsoljuk. De az 5 perc rátöltés. És akkor nem új. Már.

Hm, vagyis azt akarod mondani, hogy nincs arra lehetőség, hogy bekapcsoljuk? Mi szabályozza ezt? Mi alapján mondod? (ere nincs normál válasz) Miért, te szeretnéd, ha egy már használt terméket kellene megvenned?- kérdi. Nem, én azt szeretném, hogy bekapcsolva lássam a terméket, amit megvenni készülök. És feltételezem, hogy egy ilyen boltban van ún. bemutató példány, ami manapság talán elvárható. De itt nincs és nem lehet bekapcsolni, akkor se nem.

Ekkor szégyen szemre feladjuk, jövünk az ismert: „akkor nem itt költjük el a pénzünket, viszlát” formulával és kislattyogunk. Ő rezzenéstelen szemmel fogadja, nyilván, újabb csatát nyert, megint nem adott el valamit, amit mi, ha bekapcsolhatjuk, és működik, 100 %, hogy megvettük volna. Ő ezt nem látta, nyilván, nem is akarta. Csak annyit akart, hogy ne csesztessék már az eladók kérdésekkel, hallgathassa a Pearl Jam-et, és hagyják őt békén. Nem is fogjuk többet zavarni…

Street fest

2007-06-03T23:34:00.001+02:00

Pénteken meglepve olvastam az Exitben, hogy a Hajós utcában egész napos fesztivált szerveznek olyan fellépőkkel, mint Dj Bootsie, Mystery Gang, Bankos-Norba-NKS, The Moog és Belga. Azonnal leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy kinézzek, de ugye hétvége, család, ennek ellenére - mivel esőre állt az idő - mégis ki tudtunk szaladni családostul, hogy milyen az egész.

Végigsétáltunk egészen a Noiret-ig, oda építették ugyanis a színpadot, ahol épp a Mystery Gang nyomta a saját rockabilly, ska, rokenroll izéjét. Igazi bugi zene, ott rugóztunk rá, tök jó volt, bár nem nagyon mentünk közel, mert a gyereknek a hangerő kemény lett volna. Visszafelé árusokat láttunk, volt Hello Kitty, HipHop Wear, cipőfestés, hangszerárulda, meg ilyesmi. Nagyon klassz, nem erőlködős hangulata volt, vagyis az, amikor az érződik, hogy akkor itt bazzeg minél többb árut kell eladnom, mert eddig szarul ment ebben a hónapban. De az emberek is lazán jöttek-mentek, sörök a kézben, üldögélés, teljesen okés.

A Hajós utca tök alkalmas erre egyébként, mert ugye sok kiülős hely van már, de az utca nagyrésze még mindig lakatlan (mármint boltilag, kocsmailag), ezért itt-ott több éves, elhagyott üzletportálokat látni, ami hangulatos. Nyilván a szervezőknek az is céljuk volt, hogy az utcát fellendítsék, de nekem ez az utcai és persze ingyenes koncertek nagyon bejönnek, hiszen mégiscsak az utcákat járjuk, ezek alkotják a várost, miért ne lehetne ott bulizni. Ehhez képest el tudom képzelni, hogy a vélhetően idős korosztályból kikerülő lakosok mit szólhattak, de azt is hozzá kell tenni, hogy 3/4 10-kor szigorúan vége volt a Belga koncertnek.

Szal hazajöttünk, esteledett, én meg addig feszengtem, míg elbocsátást nyertem, hogy megnézzem a The Moog-ot (kíváncsi voltam rájuk, mert annyi helyen írtak már róluk) és a Belgát, akiket még sosem sikerült élőben elkapni. Szal tűz ki, de hallom közeledve, hogy ez tuti nem a Moog, mert izmos basszus alapok hömpölyögtek végig az utcán, azaz ezek csak a Bankosék lehetnek. Így is volt, gondolom az eső miatt (ami akkor zúdult le, miután mi a délutáni rövid séta után hazaértünk) átvariálták a programot, ezért bólogatva vettem egy sört, beálltam egy helyre és élveztem a show-t. Szétvigyorogtam az agyam: jó szövegek, iszonyatosan pontos, trükkös, de főleg ötletes alapok, jó buli volt. És vicc, hogy ez alatt alig voltak, az utca megtelt a színpad előtt ugyan, de nem volt vészes. Mivel tudtsm, hogy 10-kor ennek vége, én meg kimentem olyan 8 körül, meg sem próbáltam hívni bárkit is, esélytelen lett volna, illetve néha én magamban is szívesen elvagyok:-)

Aztán jött a Belga, akik végigökörködték azt a max 5 számot, amit leadtak: Az a baj, Zsolti a béka, Nemzeti Hip-Hop, Szerelmes vagyok, Gyere kislány, gyere, Egy-két-há és a Gyaloglás vége volt nagyjából a lista, ami mégis 7 track. Nem baj, nekem kevesebbnek tűnt:-)
Remek volt látni, ahogy a "kiteszem a cicit a pushupba, olyan 40 körül vagyok, de jól választok 50-es, őszülő, bajszos, valszeg sokat kereső faszit" nőci nevetgélve nyomta a Gyere, kislány gyere címűre, mert ugye, "jaj apukám ezt ismerjük a rádióból, milyen vicces ez a feldogozás" attitűd bejáccik. Aztán az Egy-két-há refrénjén eleinte mosolygott, aztán a gombás csöcsét résznél döbbent arccal állt, majd a nyalom a macska fosnál már tanácstalanul nézelődött, hogy akkor most hol romlott el valami. Ezért már megérte elmenni:-DD

Szal jó volt az egész, 10-kor otthon voltam és arra gondoltam, hogy több ilyen kéne. Mert amikor Londonban évekkel ezelőtt ez egyik városrész utcai karneváljába belekavarodtunk és azt vettük észra, hogy 10 percen belül valamai jamaikai sound-system mc-jére nyomjuk a szemerkélő esőben, sosem gondoltam volna, hogy bármi ehhez kicsit is hasonlító lesz nálunk. És lett, noha még van hova fejlődnie:-)

Az első

2007-05-29T23:40:00.000+02:00

Ahogy beszélgettünk scully-nál a választásról, meg a mellényúlásról, eszembe jutott, hogy Zsombornak "barátnője" van:-). Van egy Emma nevű kislány (érdekes, hogy ha lányunk lett volna, nagy valószínűséggel Emma lett volna a neve) a bölcsiben, aki pár hónappal, maximum fél évvel lehet idősebb Zsombornál. Egyik nap hallom a gondozónénitől, hogy a két gyerek teljesen odavan egymásért, együtt játszanak, ugrándoznak, kacarásznak, kuncognak (sic!) és nagyon jól elvannak.

Valamelyik nap végre én is láttam, mi a reakció, ha Zsombor megjelenik, és félelmetes: az Emma odarohan, míg be nem adom Zsombort, addig vigyorog, toporzékol, türelmetlen, amikor aztán ott van a fiam, azonnal körbeugrálták egymást és - figyelem - megölelik egymást. De tényleg! Méghozzá úgy, hogy mivel Zsombor alacsonyabb, azért ő odasimul a kislány mellkasához, meg kell őket zabálni:-D

Mondanom sem kell, hogy ennyi idős korban (2-3 évesen) ez mennyire ritka, ilyenkor még magukban játszanak, csak kerülgetik egymást, de számottevő kommunikáció nincs még köztük. Zsombornak azóta mondogatjuk, hogy mi van az Emmával, he nem akar aludni, akkor megy a szöveg, hogy Emma is alszik, ésatöbbi. Ma megyek be, ott van Emma apukája, olyan korú srác, mint én, nézzük, ahogy a két gyerek megint átöleli egymást. Mondja az apuka, hogy nagyon nem akart Emma bölcsibe menni, mert született egy kistestvére, de amikor azt mondták, hogy gyere, mert Zsombor is ott lesz, máris indult:-). Szóval a trükkök ott is megvannak, amit így hallani rendkívül furcsa. Egy apuka valahol, egy nappaliban úgy kérlel egy kislányt, hogy menjen bölcsibe, hogy a Zsombor nevét használja csaliként, ami működik.

És itt ötlött az eszembe, hogy még az is lehet, hogy nagy barátság lesz, persze az is, hogy oviban már elfelejtik egymást. De miért ez a két gyerek, miért nem más? Ők miért találtak egymásra így? Az ösztönök? Nem tudom, sosem tudom meg.

Amikor megyek el ma reggel, hallom, hogy Emma apukája meséli, mit mond a kislány otthon arról, ahogyan Zsomborral játszanak:

"Futkároztunk, játszottunk, nevetgéltünk, aztán elestem és nem fájt!"

No comment:-).

Hangz

2007-05-20T00:17:00.000+02:00

Bodom! Tákk! Bohz! Hrr! Piúiúííí!!!! Vlam! Nye, nye! Flaszk! Vraklon, Vraklon! Skazlaszk, Skazlaszk! Krazek! Tazlik! Tefk! Krefkez! Pity! Hakhnehj! Kanz, Kanz! Skesz, Skesz! Nyikk! Sitenk! Pík, Pík! Dijőáppudip, Váppádáppá, Dijőáppudip! Fzinn, Fzinn! Peőjj! Stok! Vrohorn!!! Bimm! Flocsk...Flask! Krampak, Krampak! Kafug, Kafug! Framzich!! Knee! Klak! Ftump!

Ja, igen...

2007-05-19T23:44:00.000+02:00

...azt akartam még mondani, hogy megjelent a Nonstop Mobil második száma. Minden önfényezés nélkül azt kell mondjam, hogy fasza lett. Tényleg: nagyon igényesnek tartom, de nem csak itthoni, hanem úgy egyéb viszonylatban is. Köszi mindenkinek a munkát. Tudom, hogy nehezen ment (nekem is), de ez szerencsére nem látszik a lapon. Mi lesz akkor, ha lazán nyomjuk le?:-)

Tényleg hihetetlen dolog ez. Elkezdel valamit, emberekkel, együtt dolgozva, aztán van valami végeredmény, amire mindenki azt mondja, hogy bazdmeg, qrva jó. Ezért éri meg. Ezért nem mennék el sosem valami igavonó melóba, mert ez ott nincs. Az, hogy alkottál valamit, valamit, amit ha csak 5 ezer ember olvas is, már jó. Sőt. Nagyon jó. Nagyon büszke vagyok magunkra - tényleg! És azt is tudom, hogy egyre jobb lesz, és jelen pillanatban az sem érdekel, hogy tudom, hogy ennek a minőségnek egy Kiskegyed olvasótáborának csak töredéke lesz a tanúja. De az a kevés ember legalább kap valami jót tőlünk. Basszák szájba:-DD

Árnyékokok

2007-05-19T23:27:00.000+02:00

Az alkohol valahogy mindig írásra serkent. Fene se érti. Itthon vagyok, faterom házibora üt (dose, ennek elemzésébe inkább nem mennék bele:-), mint egy sóshering, és eszembe jutottak dolgok. Pl. az, hogy mennyira qrva jó zenéket csinál ez a Dj Shadow gyerek. Komolyan. Nem tudom, mi a francért vagyok oda érte annyira, de ahogy meghallom, végem van. Épp most küldtem vmi videót az IO-ra, aminek a zenéje is DJ Shadow. Asszem innen jutott eszembe.

Voltam Media Hungary-n. A Kreatív online főszerkesztőjével beszélgetve arra jutottunk, hogy az egész szakma egy nagy fostalicska, mindenhol a szopás, nyalás téma megy, "normális munkát, elfogadható pénzért" tételt jobb, ha elfelejted. Ez azért elszomorító. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mégis mi a bánatos, vérvörös kukiért csinálom az egészet. Azt ajánlotta, hogy menjek át valami IT-telco cég PR-osztályára, keressek kétszer annyit, amennyit eddig, de az a durva, hogy nem érdekel. Jó lenne, de nem. Mert az alkotás lehetőségének akkor vége van. És én nem akarok hervasztó, unalmas, melót csinálni, Mert most úgy képzelem el. Persze ne legyen igazam.
Maga a konferencia lehetett volna érdekes is, de elmosta az egészet az, hogy mindenki csak azért ment, hogy a networkinget nyomja. Persze, vicces volt, ahogy a Kereszti, meg a Pánczál Andrea ropta az esti buliban, de egyébként semmi extra. Azon kívül persze, hogy pár dologban okosodtam, már, ami a médiákokat illeti, ugye. Megdöbbentő, ez.

Mégvalami: Tótaw egy hisztis fasz, és a faszi kifejezetten unszimpatikussá vált szememben, mert az egyik beszélgetésen szembesítették azzal, amit a blogjában írt. Erre nem válaszolt, hanem fogta magát és kiment a teremből. Béna.

Szal back to Shadow. Ennek a postnak csek egy lehet e vége: Best foot forward...

Kísérlet

2007-05-14T12:38:00.000+02:00

Az legutolsó WAN2 egyik összeállítás megihletett, szal asszem kipróbálok valamit. A WAN2 egyébként nekem az egyetlen vállalható zenei lap, főleg, hogy nem is nagyon van más a piacon. Bírom őket, annak ellenére, hogy az NME-t túl sokszor emlegetik, meg van egyfajta elhajlás a brit indie-pop-the névvel kzedődő zenekarok felé, de megbocsájtható, hiszen tényleg rajtuk van most a reflektorfény.

Szóval van egy Top 30 debut album listájuk, ami tele van jónál jobb zenékkel, egy részüket ismerem, meg is van, de sokat még nem sikerült behúzni. Egyébként is régóta tervezem, hogy a régieket végigveszem, meghallgatom, de eddig az új zenék még mindig előrébb valók voltak. Na, majd most...:-)

A terv az, hogy szépen 30-tól visszafelé meghallgatom őket, ide meg jól leírom, hogy hogyan tetszettek. Hosszú folyamat lesz, most látom, de kíváncsi vagyok, hogy egy Sex Pistols-t, vagy a Pink Floyd debüt albumát hogyan fogadom majd. Szétnézek atekintetben is, hogy másnak van-e ilyen összeállítása, és ha van, akkor beépítem.
Ti meg kommentezzetek, meg ilyesmi:-) Az első a Majd megszokod lesz a Belgától:-DD

7vége

2007-05-14T10:35:00.000+02:00

Eseményekkel teli hétvégén vagyok túl. A szombat este volt a legnyüzsgősebb, kezdve azzal, hogy elmentünk az LG Shine bulijára, amire nem kellett volna. Vagyis utólag azt mondom, hogy érdekes volt, legalább láttam ilyet, de az esemény, hogy enyhén fogalmazzak, több sebből vérzett.

Helyszín a Club Sensation nevű hely, csili-vili, kristálycsillár, meg plazma kijelzők a falon, lifttel való érkezés, high-tech diszkó. Olyanoknak, akik erre vevők. Elég jól behatárolható, hogy ki ezek, most ne menjünk belée a stílusjegyekbe, esetleg annyi, hogy színezett napszemüveg, tarka póló, ez a fura, hosszított fazonú frizura, tépett farmer, fehér, hegyes orrú bőrcípő. Csajoknál meg a lényeg, hogy kint legyen a lényeg. Itt nem az van, hogy nem bírom őket, csak egyezerűen nem az én világom és amikor nagy koncentrációban találkozok ilyesmivel, akkor az furcsa.

Nade. Sajtáj egy hátsó, szeparált helységben, semmi levegő, minimum 45 fok, légkondi nincs, ha működik is, nem érezni. Mivel elegáns volt a dresscode, sokan öltönyben, én szerencsére nem, szal csak 2 litert izzadok a 4 helyett. Az LG úgy gondolta, hogy "celebekre" bízza a telefon népeszerűsítését, ezért a kimemelt helyen jó pár ismert ember: Oroszlán Szonja, Kokó, Hujber Feri (neki volt egy jó dumája, majd később), a férfi kajak négyes, Cseh Laci, Farkasházi Réka, stb. Az RTL-es nemtommilyen Vanda egy kisebb talkshowt celebrált (haha) a celebekkel, akik magukat is így hívják, ami nekem több mint kínos. Ez életem legbénább, leggagyibb beszélgetése volt. Álvicces kérdések, a sztároktól ehhez képest egész frappáns válaszok, középpontban a telefon: kinek miért tetszik? Jönnek a válaszok, hogy mert csillog, meg tükrös a felület, meg hogy a világóra, meg a modernég ésatöbbi. Ekkor jön Hujber, aki azt fejtegeti, hoyg azért jó a Shine, mert van súlya, ő bírja, ha egy telefont érzi, ha a zsebében van. És hozzáteszi: mellesleg azért is jó, mert ha leejti, akkor nem törik el a kamera.
A háttérsztorit ismerve én felnevettem, de azt látom, hogy süket csönd, mindenki csak néz. Ok, lehet, hogy nem mindenki ismerte az előzményeket, de egy bulvár újságírókkal teli teremben ezt nem annyira hiszem. Szal nekem tetszett, mert a magyar szokással ellentétben a srác nem kussolt, meg játszotta, hogy nem csinált ő semmit, hanem rátett egy lapáttal. Ez elsőre lehet gáz is, de nekem akkor tetszett a dolog.

Végére értünk nagy nehezen az előre megírt kérdések, poénok és válaszok negyed órájának, ami Refelktor magazin stílusa miatt fizikai fájdalmakat okozott. Ekkor mindenki a kajára ugrott, mi meg a piára, mert érkezéskor kaptunk 5000 Ft értékű bónt. A Mojito béna volt, de majdnem kifizetteték velünk egy kolléga italát, mert a szerencsétlen nem kapott bónt, nem tudta, hogy csak azzal lehet fizetni, vagy Ft-tal, szal ott próbáltuk előkeríteni a csajt, hogy kapjon egy kis gyorssergélyt. Kellemetlen volt...

A kaja központi eleme a tepertő (!!) volt, ami nem nagyon értek, de ők tudják. Tök szimpla szalámik, semmi extra, pedig a hely, meg az egész körítés nagyon extra akart lenni. A kajaasztalt nem világították meg, mindenki vakon túrkált, találomra vettük ki, amit tudtunk. Kanalat sem tettek, ezért a salátákat mindenki villával próbálta a tányérjára tenni, kevés sikerrel. Gyorsan elfogyasztottuk Long Island formájában a maradék bónt, és gyorsan távoztunk.

Aztán átmentem Detti bulijába, ami felüdülésként hatott, találkoztam régi haverokkal, jól beittunk, táncoltunk, ajándékoztunk. Az este fénypontja, amikor Sasa teli torokból üvölti közvetlenül a fülembe, hogy miért szarok a mobiltelefonok, mert amelyik jól néz ki, az lemerül gyorsan, amelyik meg nem néz ki jó, az azért szar:-D Teljesen kész volt, állkapcsom fájt a röhögéstől a végén:-)
Későn értem haza, vasárnap szenvedős, apósommal szerelgettünk a lakásba, délben a mélypont, mert ciki lett volna elvonulni aludni:-)

Estére fogad Miki levele az IOn-n, de aztán örültem, hogy nem úgy alakult, ahogy ő akarta. És így én is nyugodtabban ájultam ágyba...

Soundcatcher

2007-05-08T22:09:00.000+02:00

Még egy gondolat, aztán tényleg húzok a vérbe írni:-)

Szal a Vajollal dumáltuk múltkor azt, hogy mennyire megváltozott a hozzállásunk a zenehallgatáshoz. Mert mi volt régen? Megvetted pízé' a kazettát, később CD-t, megbecsülted, agyonhallgattad, még akkor is, ha nem volt annyira jó választás. Vagy eleve jól körbejárta az ember, hogy mit vesz. Meg nem vásárolt agyba-főbe, mert nem volt rá annyi pénze. Nyilván mindenkinek voltak szénné karcolt kazettái, lemezei. Emlékszem a Nirvana Nevermind albumra, vagy az FNM Angel Dust-ra, amik úgy néztek ki, mintha egy tank végigment volna rajtuk, pedig csak sokat hallgattam őket:-)
Most meg mi van: azt hallgatsz, amit akarsz. Annyiszor, ahányszor akarod. Jönnek javaslatok, kritikák, írások, albumokról, zenékről, bakker, egy kedvenc megint kiadott egy lemezt, gyorsan leszedem, meghallgatom, de már jön a másik azt is, azt is. Elveszik a lényeg, futtában, meló alatt végigpörgeti az ember, és ha nem valami gigászian jó a cucc, megy a kukába. Azért ez gáz. És mégsem tudom másképp. Mert kell az infó, és mert könnyen hozzáférek. Persze vannak lemezek, amiket megveszek. Főleg magyarokat. De a nagy kedvenceket is, mert azokra áldozok, de mégsem találok igazán jó zenéket. És ekkor ötlik fel a kérdés: lehet, azért nem, mert egyszerűen nem adok nekik elég időt? Lehet, hogy a Kosheen az évszázad lemezét csinálta meg a Damage-dzsel, csak én nem vettem észre? (Ok, ez mondjuk nem valószínű, de értitek a lényeget...)
Ez így nagyon nem jó, ezért gyakran visszanyúlok a régiekhez, mert azokról tudom, hogy jók. Most kezdem megérteni, hogy miért válik az ember idővel szentimentálissá:-D

Dolgoznom kéne

2007-05-08T21:55:00.000+02:00

De nincs sok kedvem. Nem szeretek pillanatnyi hangulattól vezérelve postolni, mert utólag olvasva olyan idegennek, furcsának tűnik. De ettől függetlenül jó is, mert olyankor az ember kiadja, ami benne van ("Kiadja a sütit, amit bevett.":-D). És ilyenkor, már amikor nincs kedvem dolgozni, pötyögöm le ide-oda a legtöbb karaktert, amiből egy cikk mér régen összeállt volna. De asszem az engem olvasók egy része ezt jól ismeri:-)

Van egy laptop: sztem szart sem ér, alig szagoltam hozzá, de azt látom, hogy micsoda. Egy szélesképrnyős, béna anyagokból összerakott, gyenge videókártyás parasztvakítás. Nehéz nekikezdeni. Semmi érzelmi kötődés, borzasztó. A másik szintén laptop, de az már könnyebb lesz, talán, nem olyan béna a cucc. Illetve van az N95, ami meg okés, de azt hagyom a legvégére csemegének:-)

Pont az Évának mondtam valamelyik nap, hogy ez azért nem olyan könnyű. Ez nem olyan meló, hogy nekiülök, lenyomom oszt csókolom. A szöveg az enyém, én alakítom, szülöm tulajdonképp. Qrva fontos, hogy hangulatba hozzam rá magam, hogy legyen elég infóm, hogy folyamatosan tudjam írni. Hogy a cím üljön, hogy legyen gördülékeny. Nem vagyok egy szupertehetség az írásban, inkább tisztességesen meg tudom csinálni, semmi több. De azt akkor tényleg jól akarom megcsinálni. Szal ezért olyan nehéz nekikezdeni, mert vajúdással kezdődik és az annyira tud fájni:-D

Hanyag, hanyag...

2007-05-08T21:43:00.000+02:00

Na, mivel le lettem hanyagozva, ezért azért is írok ide valamit, mert ez így nem mehet továb:-)
Szal voltam Benkó Dixieland Band koncerten, urasan, páholyból, sörözve, borozva, kajálgatva. Tök jó volt, egyrészt mert fillérembe nem került, másrészt a zenei élmény is nagyon okés volt. Erről a stílusról mindig a Benkó vöröslő feje rémlett, ahogy fújja a klarinétot, meg az, hogy tetszik. És tényleg jó, vidám, felszabadult, táncra perdítő. Nagyon sokan voltak, és a koncert érzet is megvolt, mert amikor az a pár ezer ember elkezdett zajongani, attól azért feláll az ember hátán a szőr.

De a legkellemesebb része az estének mégis az volt, amikor a pincér arra a kérdésre, hogy mit lehet inni, a következőt mondta: "Akármit!" :-D

Be aggressive

2007-04-13T15:49:00.000+02:00

"International news service looking for aggressive M&A journalist to be based in Budapest."

Most őszintén, milyen hirdetés már ez? Rákerestem, hátha az eggressive-nek van valami egyéb jelentése, de nem találtam semmit. Mi az hogy agresszív újságíró? Felpofozza az interjúalanyt, ha nem válaszol? Vagy ha nem úgy válaszol, ahogy szeretné? Értem én, mire gondolnak: hogy legyen levakarhatatlan, meg állhatatos, meg dinamikus, meg törtető, de vannak erre _ilyen_ szavak:-)

Ahogy az FNM mondta: be, aggressive, b-e aggressive, b-e-a-gg-r-e-ss-i-v-e:-D

Brazil gépsor

2007-04-02T15:18:00.000+02:00

Húszon pár éves koromig előszeretettel néztem sokkoló filmeket. Imádtam, ha fröcsög a vér, ha erőszak van, ha halál van, ha szenvedés van. Gondolom mindenki átesik ezen, és egy idő után elmúlik, mert mostanában ha nagy nehezen végre filmet tudok nézni,akkor az erőszakos, vagy akárcsak komoly dolgokról szóló alkotásokra vágyom a legkevésbé. Tegnap este mégis rászántam magam, hogy megnézzem az Isten városa c.filmet, amit jó pát hete vettem nagyon olcsón, és mindig is azt hallottam róla, hogy jó, de brutális.

Felkészültem valami vértől iszamos, a riói kartonvárosban játszódó rettenetre, és nem teljesen ez következett. A nyomornegyed rendben is volt, de olyan színekkel, képekkel kaptam az egészet, hogy elámultam rajta. Iszonyatosan profik a színek (ez fogott meg leginkább), a szereplők meg egyenesen elképesztőek. Nem tudom, honnan szedték őket, profik, vagy nem, mert nem olvastam utána. De mindent elhittem. Ok, azt azért nem, hogy alig tizenéves gyerekek pisztollyal rohangálnak ezekben a kerületekben, és egy rossz szóra lőnek, de hogy mindenki korrupt és a velejéig romlott, azt igen. (bár, lehet, hogy az első dologban is van igazság)

Végülis ez egy gengszter sztori, csak éppen eléggé "más", mint a többi. Itt mindenki kokózik, szív, nem dolgozik, hanem gyilkol a megélhetésért. Bandák harcolnak egymás ellen, kivéve Rakétát, akinek álma, hogy fotós legyen és hogy egyszer végre kiszabaduljon Isten városából. A régi kishaverokból súlyos tömeggyilkosok lesznek, de ez természetes itt. Ezt éreztem én is - nem nagyon szisszentem fel egyetlen jeleneten sem, hiszen az egész magától értetődő volt, olyan, mint amikor én lemegyek az utcára és veszek egy kiló kenyeret. Ok, volt egy, ami fájt nagyon, de érzelmileg és nem gyomrilag.

Ahogy a Carlito útjában, meg az ehhez hasonló sztorikban, úgy a főgonosz/főgengszter itt is teljesen profánul hal meg, mert meg kell halnia, egyértelmű. Az sztem ennek a filmnek a nagy szerencséje, hogy nem az erőszakra épít egyedül, hanem a sztorira is. Ügyes, csavaros, de még követhető. Szépen kibont minden karaktert, aki fontos, elvarrja a szálakat. És igen, az arcok, a karakterek. Régen láttam ennyi változatos arcot egy filmben, bár a végén a sok névben már majdnem elvesztem, főleg, amikor előkerült a 15. fekete kissrác.

Egy szó, mint száz: végre olyan film, amin agyaltam azért másnap is, foglalkoztatott, kissé nyomasztott is. Azt hiszem ezért nem nézek ilyen filmeket mostanában - nem hiányzik a nyomasztás. De néha azért nem árt:-)

Celebspotting

2007-04-02T14:59:00.000+02:00

Ma vittem gyermeket a bölcsibe, előttem egy szőke csaj hozta a lányát. Furcsa volt, mert még nem láttam, az is igaz, hogy ma szokatlanul korán, már 9 után nem sokkal beértünk (jó, mi?), úgyhogy lehet, hogy mindig jön, csak korábban.

Szóval az átadóban utolérem őket, köszönök, visszaköszön, ismerős a hangja. Jobban megnézem, de persze ilyenkor ciki bámulni. Szal lopva jobban felmérem, és rájövök, hogy ez a D. Tóth Kriszta - tévés csajszi, az M1 brüsszeli tudósítója volt egy ideig. Lola nevű kislánya feltűnően barátkozott a Zsomborral, az én fiam pedig csak nézte, de nem méltatta válaszra:-)

Aztán fogta, bevitte a gondozónénikhez, de nem a Zsombor csoportjába jár, nem mintha ennek bármi jelentősége lenne.

Bulvár szekciónk jelentkezését olvashatták.

ui: ja, igen, most kérditek magatokban: és, milyen volt a csaj? Nos, tök átlagos, szőke hajú anyuka, aki abba a csoportba tartozik, ahova az életben elég lehasznált, de képernyőn, profi fotókon nagyon jól mutató képernyős arcok tartoznak.
És lehet, hoigy valaki azt mondja magában: ki a francot érdekel, milyen volt a csaj? Asszem igazuk is van:-D
ui2: képválasztásnál dosénak kedveztem - lehetett volna bármilyen más fotó, de nem:-)

Értelmetlenség

2007-04-02T14:54:00.000+02:00

Miért kellene minden postnak értelmesnek lennie?

Wolfe

2007-03-29T12:29:00.000+02:00

Elolvastam (és nem ki, ugye scullly:-) egy újabb Lee Child regényt, ez nem volt már annyira jó, mint az előző, de azért a nem tudom letenni efektus itt is megvolt. Tegnap a Klub Rádióból hazafelé menet beestem egy könyvesboltba, mert eszembe jutott, hogy meg akarom vennei az új Tom Wolfe regényt. (Egyébként is: nem is tudom, mikor kóboroltam csak úgy, hogy vásárolgassak, szétnézzek.) Ő egy újságíróból lett regényíró, akinek tulajdonképpen csak egy könyvét olvastam annak idején, ez volt a Talpig férfi (Man in full). Iszonyatosan tetszett - nehéz olvasmány volt a javából, a nyelvezet, a fogalmazás, a mondatszerkezetek, de nem olvashatatlan. Sőt, miután rákaptem az ízére, egészen magával ragadott.

Wolfe arról nevezetes, hogy a bazi nagy amerikai társadalom mellkasába belemászik szépen egy szikével, kinéz magának egy szervet, aztán azt jól kielemzi. Értsd: vesz egy témát, ami az embbereket izgatja, foglalkoztatja, aztán azt szociolóiai alapossággal kutatja, körbejárja, majd mindezt (általában) nagyregény formába önti. Ilyen volt az Igazak (The right stuff), ami az USA első emberi utassal történő űrhajó fellővéseiről szólt (ezt dose szerkeszti, hogy jól írtam-e:-). Ezt sajna nem olvastam, csak filmen láttam, és a film remek volt. A hidegháború zakatol, megy az űrverseny, ahol a 6-7 asztronauta csak egy játékszer - nagyon érdekes sztori volt. A Talpig férfi a kisebbségekről, az ő harcukról, boldogulásukról szól. Abban nem is a sztori volt érdekes, hanem a karakterek. Wolfe mániákusan ügyel a nyelvezetre, pont ezért minden nyelvjárás, akcentus, szleng az adott környezetet, figurákat idézi, hihetetlenül szórakoztató.

Most az elit amerikai egyetemel világáról jelent meg egy könyve, Én, Charlotte Simmons címmel. Elkezdtem olvasni, van vagy 600 oldal, jó apró betűkkel szedve. És amit eddig olvastam, az tetszik:-)

Felmelegítés

2007-03-29T12:19:00.000+02:00

Régen jártem erre, de meg tudom magyarázni. Hihetetlen mennyiségű dolog történt velem, velünk az utóbbi időben, elsodort az ár, vittek az események, ésatöbbi.

Erdély nagyon jó volt, szeretnék visszamenni majd egyszer oda. A melóról inkább semmit, mert felhergelem magam. Max. annyit, hogy nagyon sajnálom az egészet, mert a lap szép, jó, értékes, de iylen körülmények közt, ilyen hangulatban képtelenség dolgozni. Épp most volt bent a főnök, fagyos hangulat, kézfogás nuku, szinte menekült innen. Gáz az egész, mindegy...

Voltunk CeBIT-en, az viszont zseniális volt:-) Sokat ittunk, sokat láttunk, nagyon sok (jó) élmény ért. Azt hiszem ennek megfelelően egy fasza kis beszámolót írtam a magazinba, eddig mindenkinek tetszett, még nekem is nagyjából.

Kicsit belefáradtam ebbe a lapkészítés dologba, főleg így, ebben a formában. De amikor írhatok, akkor az mindig jól esik, és olyankor azt gondolom van értelme az egésznek. Mégis most valami olyasmire vágyom, ahol nincs akkora felelősség, van normális pénz és értelmes melót lehet végezni, írhatok, szerkeszthetek, stb. ha tudtok ilyen melót, szóljatok;-)

Sweet Child of mine

2007-01-28T23:46:00.000+01:00

Tudom, tudom, gyenge szóvicc, de ez jutott eszembe.

Olvasnom kéne egy ideje, de elkeserítően nincs rá időm. A sztorihoz persze az is hozzátartozik, hogy nem is nagyon került a kezembe olyan könyv, ami lekötne, érdekelne és mondjuk ágyban, beájulás előtt pár perccel próbálkozzam vele. Nálam ez az olvasás dolog nem sznobság kérdés, hanem lételem. Gyerekkoromban hajnalokig virrasztottam egy-egy jó könyv mellett, reggel mindig is jött a letolás, hogy meddig "rontottad a szemed gyerekem"? (Milyen jó kis szülői panel, örülük, hogy eszembe jutott:-)

Szóval anyukám az én mentsváram: döbbenetes mennyiségű könyvet olvas ki, kapok is tőle gyakran, és azért szeretem őt (más dolgok mellett persze), mert nem az a fajta magyartanár, aki csak a klasszikusokat mondogatja, hanem befogadó az ún. szórakoztató irodalom iránt is. Nem söpri le, mondván ez ponyva, hanem elolvassa, és ha jó, akkor ajánlja.

Így jutott el hozzám egy Lee Child nevű ürge egyik könyve, a Hiba nélkül. Azt mondta az ajánlat: "tetszeni fog, sztem". És igaza lett: falom, pörgök rajta, de néha szünetet hagyok, hogy ne legyen olyan gyorsan vége. Semmi közze a magas művészethez, egy tisztességesen megírt, bűnügyi sztori, ami az amerikai alelnök megvédéséről szól. De mégis olyan jól esik. Megvan benne a kemény, profi volt katonai rendőr (aki állandó szereplő a faszi könyveiben), csavaros sztori, apró fejtörők, meg nők és persze egy kis romantika, meg szex is. Picit vissza a főszereplőhöz: tetszik a személyisége - azt hiszem azért, mert olyan jellemet kapott, ami mindenkinek tetszik valamiért, amit mindenki magára tud húzni kicsit. Szóval ki van találva.

Ajánlom, sztem tetszeni fog;-)

Ui: King Mobil c. könyve van aztán soron. Sikeresen visszatérem a könyvekhez.

Kosár, jó

2007-01-28T23:14:00.000+01:00

Az új melóhelyen a (nekem) új kolléga mondta, hogy jár haverokkal, ismerősökkel kosarazni. Vérszemet kaptam, mert nagyon-nagyon hiányzik a kosárlabda.

Életem egyik nagyon fontos része volt, amikor játszottam, szerettem, volt tehetségem is, az egyik legötletesebb, legélvezetesebb labdasportnak tartom, ahol fontos a csapatszellem, de időnként nagyon kellenek az egyéni, kiszámíthatatlan mozdulatok. Olyan pillanatok, amivel el lehet dönteni egy meccset. Ilyeneket sokat csináltam és imádtam, hogy a sporttáborokban nevelkedő, a kosárlabdát nem az aszfalton, hanem egy edző mellett tanuló fiúk mennyire nem tudtak lépni ezekre. Én aránylag későn edzettem edzővel, de nem is sokat tudott már mondani, hacsak nem annyit, hogy milyen alapfigurák vannak, amiket lehet variálni. De a spontenaitás mindig benne volt a pakliban.

Nem akarok itt nagyképű lenni, nem erről van szó, közel nem voltam kiemelkedő tehetség, de egyes hozzáértők szerint, idézem: "lehetett volna belőled valami". Ez nekem elég volt:-D

ui: asszem elmegyek kosarazni a sráccal, csak jöjjön rendbe a térdem. Voltunk egy sportboltban, ahol árultak kosárlabdákat. Találtam egyet, baromi jó volt a fogása, nem is volt drága - lehet, hogy megveszem.

Erőt veszek magamon...

2007-01-28T22:47:00.000+01:00

Sokat jár a fejemben a blog, de nagyon ritka, hogy kedvem van írni. Most itt, hirtelen eszembe jutott, főleg, hogy olvastam Dávid kollégám új blogját, ami egyrészt sokkal szebb, mint az enyém, másrészt gyakran frissíti (http://dodeszh.blog.hu), a fene essen belé:-)

Sok bajom van mostanában, mindenféle. Fizikai, lelki is egyaránt. Lehet, ezért sincs kedvem írni, nem tudom. (Furcsák azek a mondatok, ahol egy hogy kötőszónak kellene jönni pl. a lehet után, de szépen ki lehet váltani, illetve el lehet hagyni. Én egy "hogy" fetisiszta vagyok, de kezdek leszokni róla). Fáj a térdem, illetve be van dagadva, ami egy régi sportsérülésnek az emléke. Időnként előjön, tart pár napig, kellemetlen. De most túlságosan is az. Gátol a mozgásban, ezért bosszús vagyok.

De van jó dolog is - kezdjük az új lapot: Nonstop Mobil. Sztem jól hangzik, nagyon szeretném, ha jó lenne. Az is lesz.

A másik (fogalmam nincs, mi az egyik, de ez is azoknak az idióta töltelékszavaknak az egyike, amiről képtelen vagyok leszokni), amit nem tudok eldönteni, hogy akkor ez egy személyes blog akar lenni, vagy moziajánló. Mert sikerült több filmről is írni, ami első olvasatra személytelen, de talán mégsem az. Mentségemre legyen mondva, szeretek filmekről írni, merthogy szeretem a filmeket.
Máris elnézést kérek, ez egy asszociációs post lesz, mert mindenről eszembe jut valami. Gondolom nem vagyok vele egyedül.

Szóval filmek: láttam a Tökéletes trükköt. Igen nagyon rendben van, Scarlett Johanssont szeretjük, Christian Bale-t nem annyira. Csavaros, de nem követhetetlen. Titokzatos, de nem megfejthetetlen. És a végén összeáll, mint egy vérbeli bűvészmutatvány. Apropó, SJ: Most ment az HBO-n a Sziget: megnéztem az elejét, nem rossz film, bár ezek az üldözés közben előjövő szikraesők, meg füst/gőz felhők elég idegesítőek. Mi a franc ez? A jövőben minden szerencsétlen sarkon hegesztenek, meg ömlik valahol a melegvíz? Hangulati elemnek nem rossz, de TV-n nézve nagyon zavaró. Szóval amíg a titok ki nem derül, addig egész jó a múvi, de utána egy színtiszta akciófilm. Kár, kár.

Ja, igen, volt még a Holiday. Igazából (ettől a szótól meg hidegrázást kapok - jó, hogy így írásban lehet a töltelékszavakra reagálni, mert ebből talán tanulok) nem nagy eresztés: Cameron Diaztól rosszul voltam a végén, viszont ez az átkozott Jude Law nem elég, hogy a csajok kedvence, de még jó színész is:)

Fogadjunk, most minden olvasó (haha) azon agyal, amit az elején ejtettem el, miszerint milyen lelki bajaim vannak. Nos, azt hiszem azokat itt sosem fogom leírni. Sztem ez egy önismereti tréningnek is beválhatna - most már tudom, mit, kinek tudok, akarok elmondani. Szal aki lélekbuvárkodást vár itt tőlem, az pórul jár - mint az Anna, aki nem tudott eljönni velünk Berlinbe a nyáron. Nyugi, scullly, lesz még alkalom:-*

Jó évjárat

2006-12-20T00:15:00.000+01:00

Múltkor láttuk a Bor, mámor, Provance c. filmet és tetszett.

Tetszett, mert nekem Ridley Scott filmjei akkor is tetszenének, ha adott esetben kirgiz bányamunkásokról forgatna (hm, nem is rossz téma:-). Tetszik a fazon, mert a nagy költségvetésű megamozik mellett (Gladiátor, Mennyei királyság - ez utóbbit nem is láttam még, bár Orlando Bloomhoz oly sok kedvem azért nincsen) veszi a fáradtságot és készít kisebb volumenű, de nagyon szórakoztató filmeket is (Trükkös fiúk, Bor, mámor...). Meg hát, aki a Nyolcadik utas a halált olyanra csinálta, amilyenre, annak mindent megbocsátunk, mindenkor.

Tetszett, mert a Russell Crowe is a szívem csücske, pedig nem tartom igazán jó színésznek. De amikor anno a Romper Stomper nevű ausztrál skinhead múviban láttam úgy, hogy Hollywoodnak fogalma nem volt róla, hogy ő létezik, akkor engem megfogott a fazon.

Tetszett, mert noha a létező legsablonosabb sztorit vázolta (kiégett, londoni mocsok bróker örököl egy provance-i birtokot szőlővel, villával, zsörtölődő vincellérrel, amitől megváltozik az élete), mégis a két helyszín közti váltogatással, a csini francia lánnyal, meg persze a (Dose!) folyamatos borivással el tudott varázsolni, ki tudott kapcsolni, amire nagyon is szükségem volt és van mostanában. Meg ott voltak a flashbackek, amiől kiderült, hogy kisfiúként a birtokon töltötte a nyarakat és neki milyen jó volt ott, bezzeg most már nem mehet el a szürke Londonból, mert lenyúlják a melóját.

Tetszett annak ellenére, hogy ilyen nyomulós product placementet (Palm One, Smart) régen láttam filmben. Annak ellenére is, hogy a suhogó lombokra, napsütéses provance-i tájakra, a simogató napsütésre való összpontosítás tök átlátszó volt, főleg a londoni helyszínnel ellenétbe állítva, mégis működött, illetve nem érdekelt.

Végül a love story miatt is tetszett, mert szép volt a lány (A Taxi sorozatból a taxis srác barátnőjét játszotta anno), meg olyan kis naív volt az egész sztori.

Miután megnéztem annak idején a Trükkős fiúk DVD-n a werkfilmet és láttam, hogy Scott mennyi döbbenetes energiát öl bele egy film előkészítésébe, hogy minden egyes jelenetet úgy kigondol előre, hogy a helyszínen felveszik és mehetnek is tovább a producerek legnagyobb örömére. Szóval akkor azt mondtam, ez igen, ez a pali tud valamit. Ez a film - a hibáival együtt - szintén ezt igazolja.

Lopkovic

2006-12-19T21:03:00.000+01:00

Egyik nap bemegyek a szerkbe, bootol a gép, MSN beloggol, majd abban a pillanatban ki. Azt mondja nekem, hogy másik számítógépről bejelentkezés történt vala, kattintsak, hogy visszalépjek. Ok.

Visszalépek, abban a minutumban megint kidob, ugyanaz az üzenet. Hmm, furi, ez több okból sem lehet: merthogy a másik gép csakis az otthoni lehet, de otthon senki nincs, hacsak nem valami szellemuser ül a gépem előtt. Küszködök, ki-be lépek, amikro Annát kérem, hogy ugyan köszönjön már a balageII-re, hogy ő mégis "ezt így hogy"? Elkezd vele csetelni, a kis szemét meg visszaírogat. Idekopizom a beszélgetést, aminek egyik-másik kérdését én tettem fel, némileg (nagyon) ingerülten.

2006.12.14.

13:39:20
Anna
balage
hali!

2006.12.14.
13:39:37
balage
Anna
hellohello!

2006.12.14.
13:39:48
Anna
balage
merre vagy?

2006.12.14.
13:40:01
balage
Anna
itt. ,)

2006.12.14.
13:40:06
balage
Anna
miért kérded?

2006.12.14.
13:40:16
Anna
balage
mert te nem ott vagy hanem itt :)

2006.12.14.
13:50:16
balage
Anna
:)

2006.12.14.
13:50:16
balage
Anna
Akkor jó.

2006.12.14.
13:50:24
Anna
balage
bocs, de te ki vagy?

2006.12.14.
13:50:48
balage
Anna
Ha elmondod hogy te ki vagy, akkor én is. ,)

2006.12.14.
13:50:53
balage
Anna
komolyan!

2006.12.14.
13:51:32
Anna
balage
szia, ne haragudj, de az én accountommal msn-ezel?
hogyan lehet ez?

2006.12.14.
13:51:42
balage
Anna
:)
hagyjuk.

2006.12.14.
13:51:52
Anna
balage
hm?

2006.12.14.
13:52:10
Anna
balage
ki vagy te - jó lenne, ha választ kapnék, vagy akkor hagyd az acc-omat

2006.12.14.
13:52:23
balage
Anna
:)
jólvanna.

2006.12.14.
13:52:40
balage
Anna
további jót!

2006.12.14.
13:52:41
Anna
balage
de mégis hogyan jutottál hozzá?

2006.12.14.
14:12:52
Anna
balage
akinek az accountját lopod, visszalépett...
tényleg, hogyan szerezted meg?

2006.12.14.
14:14:04
balage
Anna
Isteni sugallat....

2006.12.14.
14:14:41
Anna
balage
aha

balage üzenete:
Szeretnél kicsit beszélgetni?

Anna üzenete:
attól függ, miről...

balage üzenete:
miről szeretnél?

Anna üzenete:
pl hogy honnan szerezted az accot és miért csinálod?

balage üzenete:
csak úgy van és unatkozom

Anna üzenete:
de hát honnan van csak úgy?

balage üzenete:
nagyon kíváncsi vagy

Anna üzenete:
ja, a nők már csak ilyenek...

Aztán szépen-gyorsan megváltoztattam az MSN jelszavát, és megszűnt a probléma. Azóta sem nagyon értem, hogyan lehetett mindez. Egy dolog lehetséges: volt nálam egy teszt notebook hosszabb ideig, használtam itthon, és az MSN-t is feltettem rá - esetleg azon ott hagytam a loginomat, mindenemet, amit aztán valaki megkaparintott. De mire volt mindez jó neki?

Office segéd elmehet a...

2006-12-07T22:37:00.000+01:00

...meg nem mondom hova.

Nem történt velem még semmi komoly megrázkódtatás a Microsoft világában - mindent meg tudtam oldani, stabil, jó gépekkel dolgozom. De múltkor nagyon megszívtam az Outlookkal. Vagyis megszívatott.

Késő este még melóztam idebent, amikor egyszer egy kattintáa után azt mondta az Outlook, hogy hiba van, nyomhatok egy mégsét, küldhetem a hibajelentést, és újraindul nekem ő kedvesen. Nyomogattam, küldtem, de ahányszor újraindítottam mindig kivágta ezt a hibaüzenetet. Ok, restart. Semmi. Safe mode. Semmi. Na, ekkor már ideges sem voltam, mert fáradt voltam, hazamentem.

Másnap reggel a hiba ugyanúgy jelentkezett, de gáz volt a szitu, mert lapleadás, emileket nem láttam, nagyon kellett volna. Ok, akkor Office CD, program javítása. Lefut, semmi változás. Ok, rohadj meg, akkor töröl az egész kóceráj (előtte a kb. 5 gigányi leveleim adatbázisának kimentése persze megtörtént), újratelepítés, végre elindul, de így kaptam egy tök üres Outlookot. Adatbázisomat visszatettem, de a szerencsétlen nem érzékelte. Ekkor az Outlook importálását használva megpróbáltam beemelni a leveleket, ami végre sikerült, de nyilván legalább egy óráig ment.

Na, hajam kihullot közben, megőszültem, BG sztem halálra csuklotta magát, de volt egy Outlookom a leveleimmel, mappastruktúrámmal.

Nyomok egy küldés/fogadást, amire látom, hogy a program elkezd olyan másfél gigányi levelet letölteni, ami darabszámra olyan tizenvalahány ezer lehetett. Halk sikoly, átteszem kapcsolat nélküli munkára, ugyanúgy folytatja. Ekkor az UTP kitépése a routerből, mire végre megáll. Kiderült, hogy a leveleim nem törlődnek a szerverről - így állítottam be (ebben hülye voltam, mondjuk), ezért van a gebasz. Most mi legyen? (Mert ennyi levél fogadásásra nem volt időm, meg mire kiválogatom őket...)

Kiderítjük, hogy van nekünk egy webmail rendszerünk, amihez egy régi, nem annyira kedvelt kollégánkat kellett felhívnom, aki tök kedves volt, segített. Szal webmail, belépek, ott is van a töméntelen levél, de törlésük - mert ez lett volna a terv - lehetetlen, hiszen egyrészt baromi lassú az egész, és egyébként is egyszerre egy képernyőre csak 15 db levelet tudok kitenni, ezeket törölhetem, de aztán van még vagy 1500 ilyen oldalam. Olyan meg még véletlenül sincs, hogy mind törlése. Csinálja így, akinek két anyja van.

Úgyhogy kitalálta Dávid, hogy a mail címek admin felületén nemes egyszerűséggel töröljük a fiókomat, az ahhoz tartozó emilek törlődnek, majd szépen visszaállítjuk és örülünk. Na, meg is csináltuk, törlődott, kvótám lement a szerveren nullára, király. Igen ám, de amikor vissza akarjuk állítani, azt mondja a rendszer, hogy nem lehet visszaállítani. Ennyi. Nézünk egymásra, kész, ez nem lehet igaz. Most akkor mi van? Próbáljuk elérni a rendszerüzemeltetőt, aki régóta Szlovákiában van, hogy ilyenkor mi a tosz van. Nem érjük el, azóta sem reagált, de ő egy külön sztori:-)

Ketyeg az óra, elment kábé az egész napom, nincs emil címem, csak idegbaj van. Végül jön a mentőötlet, hogy az egyébként is létező egyik alias címemre irányítsunk át minden mailt, ami a "régi" (haha) címemere érkezik. Ez így most működik.

Nincs tanulság, nincs vicces befejezés, próbálom elfelejteni az egészet:-)

Taxidermia

2006-11-27T22:35:00.000+01:00

Végre egy olyan film, amin az ember elagyal, meg büszke rá, hogy a miénk. Embert próbáló feladat a végignézése, mert aki egy kicsit is émelygős, az lehet, hogy megküzd vele. Én láttam már disznóvágást, meg gőzölgő beleket, úgyhogy nem zavart, de összességében a naturalista részletek sem zavartak.

Mert a Balatony család három generációjának (nagyapa, apa, fiú) történetét bemutató három epizód mindegyike egy-egy testnedv köré épült, íródott: ondó, nyál, vér. Amiben az a poén, hogy valóban ez az életünk, ezek a dolgok azok, amelyek végső soron vezérelnek, termelődnek bennünk és életben tartanak. Lehet egy ilyen témát gusztustalanul, öncélúan tálalni, de itt nem erről volt szó. Minden a helyén van, nagyon átgondolt a sztori. Olyan aprócska gegek, képi megoldások sokasága mozog a filmben, amik miatt én meg fogom nézni, bár a többiek úgy nyilatkoztak, hogy nem teszik meg. Én sem mostanában:-)

A film minősége első osztályú, a képek, a fények, a hangok, minden-minden azt sugallja, hogy ezt a filmet nagyon odafigyelve, de méginkább komolyan készítették. Fordulat: mégis sok benne a humor, gyakran csak az segít, hogy túltedd magad egy-egy jeleneten.
A színészek is remekelnek: Trócsányi Gergő, a Hollywoodoo együttes énekese volt nekem a legnagyobb meglepetés; egyszer sem fals, kimódolt a hangja, a mozdulatai, ami nekem az első jele annak, ha valaki nem vászonra való. A többiek is jó, a "nagyok" különösen: Molnár Piroska, Hegedűs D. Géza, Hunyadkürti István. Szerencsére sok ismeretlen, érdekes, karakteres arc is van, akik végre nem az Antal Nimród féle Kontroll és Vodafone reklámok világából jöttek elő.

A bepostolt képért elnézést: de álszentség lett volna, valami kímélőt választani:-)

Ja, igen: Amont Tobinra valóban flesseltünk - kell nekem ez a filmzene!

Clerks 2

2006-11-22T23:55:00.000+01:00

Na, emberek, ma el tudtam menni megnézni a Shop Stop 2-őt premier előtt.

Mióta kijöttem a moziból fülig ér a szám - nagyon jó volt. Próbálom megfejteni, hogy mi volt benne a truváj. Minden volt, ami eddig: Jay és Néma Bob (hozták a szokásos formájukat), hosszas fejtegetése teljesen értelmetlen témáknak, Ben Affleck feltűnése, enyhén szólva is nem pc beszólások (porchmonkey:-), meg gusztustalankodás egy szamárral.

Látszott, hogy felnőttek ők is, mi is; kicsit ráment a rendezés a romantikusabb, "csináljunk valamit az életünkkel végre" vonalra, és nekem ez tetszett. És persze azért, mert Rosario Dawson is szerepet játszott ebben.

Hát, igen. Elbűvölő volt a csaj - amikor a Jackson Five ABC c. dalára táncol a tetőn, mert Dantét akarja táncra tanítani, az, izé, szal szép volt, na:) (Az amcsik asszem erre mondják, hogy HOT!) Ha most tini volnék, aki színésznők iránt lelkesedik, meg autogramot küld, én igen lelkes lennék:-D

De volt még az Elias nevű zseniális karakter - 19 éves Gyűrűk Ura geek - és a skac is remekül nyomta. Szal nekem nagyon bejött, bár máris látom, az ortodox K. Smith hívők mit fikáznak rajta. De engem nem érdekel.
Porchmonkey mind:-D

A hét vicces sajtóközleménye

2006-11-22T11:22:00.000+01:00

Komolyan nem értem, kik dolgoznak egyes cégek kreatív posztjain.

Ok, a Praktiker mindössze egy barkácsáruház, meg az is nagy dolog, hogy netes áruházat nyitnak, de miért kell ezt ilyen idiótán kommunikálni?:

„Ütvefúrót az internetről”

Karácsonyi boom: a Praktiker beszállt az e-kereskedelembe

Bakker...

Grúvok, armadák

2006-11-22T11:03:00.000+01:00

Voltunk múlt szombaton a Thirst Studio néven futó koncerten a Symában. Súlyosan drága volt (8 ezer), de két koncertért megérte. Meg azért, hogy láthattam palotait kb. 3 ácsorgó embernek játszani:-)

Szóval Palotai, aztán Anima (voltunk vagy 50-en), utána valami Dj Ronin (sztem 0 ember) és utánuk jött De La Soul. Na, ők viszont zseniálisak voltak. Nem fordultak be, nem motyogtak és hát szerencsére nem az elborulást nyomták, hanem totál a szórakoztatás volt a cél. Vigyorgó hülyegyerekként csápoltunk, meg integettünk, nagyon laza b-boyok voltunk, szal tényleg jó volt. A skacok meg lazák, viccesek, természetesek és nagyon-nagyon élvezték az egészet.

Ekkor a bugi nagyon ott mozgott bennünk, amit a Cold Cut még megfejelt egy jó nagy adaggal. Elképesztők voltak ők is: ők ugya a hangmintákkal való birizgálásról híresek - képesek tányérzörgésből és Reagen beszédének hangfoszlányából olyan számot csinálni, hogy betojsz. Na, mi is kész voltunk, a második olyan zúzás volt, h csak hápogtunk. Aztán lazítottak, feldobtak, leejtettek - király volt.

A Groove Armada meg sajna nem a saját számait játszotta, hanem Dj szettet nyomott, ami normál esetben nem lenne rossz, de én egy kis Superstylinnak jobban örültem volna. Na, szal ment a dara, de éreztük olyan 2 körül, hogy ennyi volt. Aztán amikor valamelyik idióta pofánlocsolt egy korsó sörrel, akkor úgy döntöttünk, hogy lépünk. (Majdnem nekimentem a csávónak, de aztán győzött a józan ész:-)

Hey, how'ya doin'...

HL2 - episode 1

2006-04-07T17:48:00.000+02:00

Ide nyilván akartam valamit írni, de nemtommit...enivéj. Episode 1 jó volt!

Kísérlet

2006-04-07T17:44:00.000+02:00

Mivel feltettem az IE 7 bétát, amit most írok a post szerkesztőben egyáltalán nem látopm.

Ez hogyan lehet?

Illetve az ígyí elkövetett hibákért nem vállalok felelősségfet...

(nos, draft-be mentés után már látom, de eredetileg nem látom, mit írok - menjen ez így ki. viszont valami megoldás kell erre. hardizláj, ugye)

teszting phase

2006-03-31T22:41:00.000+02:00

Bár mindenkinek azt mondtam, hogy életemben nem fogok blogolni, talán mégis teszek egy próbát. Most még senki nem tudja a linket - egyelőre:-)